The GazettE – Last Bouquet (Az utolsó csokor)

Hé, ahogy nézed a arc kifejezéseimet, 

Tudsz találni olyan szavakat, melyek nem sértik meg az érzéseimet, ugye?

Az, hogy nem hittünk egymásban az…? A te hibád?

Az, hogy nem hittem benned az…? Az én hibám.

Mindig, amikor nevetek, az arcod olyan lehangolt lesz.

Ez azért van, mert én nevetek miközben a te szíved meg összetört? (Ez olyan…)

Ezért elfutok a szavaid elől újra.

A sebeidet mélyítem, amikor megfosztalak a saját helyedtől.

Nem vetted észre? Nem lehet.

Úgy tettél, mintha nem vetted volna észre. Próbáltam távol maradni tőled.

Hallom szavaidat, ahogy engem hívnak újra meg újra.

De én csak lehunyom a szemeimet és ismétlen azokat a csendes szavakat: Bocsáss meg!

Mindig, amikor utánam sóvárogsz (az utolsó csokor), a szívem kivetkőzik magából.

Próbálod keresni a megfelelő szavakat (az utolsó csokor), mert (úgy gondolod) ez az egyetlen hely számodra.

Mindig, amikor azt (azt mondod) szeretlek (az utolsó csokor), az érzéseim összezavarodnak.

Soha többé nem tudsz visszajönni erre a helyre (az utolsó csokor), ami életed értelmévé vált.

(Á!) Még mindig össze vagy zavarodva,  de a kötelék (ami egybefűzött minket), már elszakadt.

(Mindig, amikor nevetek, az arcod olyan lehangolt lesz.)

(Mindig, amikor utánam sóvárogsz (az utolsó csokor), a szívem kivetkőzik magából.

Próbálod keresni a megfelelő szavakat (az utolsó csokor), mert (úgy gondolod) ez az egyetlen hely számodra.

Mindig, amikor azt (azt mondod) szeretlek (az utolsó csokor), az érzéseim összezavarodnak.)

Próbálsz hívni újra meg újra, a csengőhangod értem kiált, hogy hívjalak fel.

Újra és újra, újra és újra, felidézem az a felejthetetlen szenvedést, ami én voltam számodra.

Kérlek, ne zokogj újra és újra, mert nem tudtalak szeretni.

Újra és újra, újra és újra, Megtalálom magam azt kívánva, hogy ne szeress engem többé.

Szeretném, ha utálnál és kitörölnél az emlékeidből.

Szeretném, ha elfelejteném mindent rólam.

Ez a dal az utolsó virág, melyet neked adok, mely olyan jó, mint az utolsó szerelem.

Többet ér mindennél. Ebben a percben. Rájöttem milyen kegyetlen.

Fordította: El Diablo
By: Cherry

The GazettE - Kyoumu no Owari Hakozume no Mokushi

Ellenőrzött lélegzeteim árnyékokat húznak fel

Ahogy arckifejezésem egyre gyengül.

A bőr nem válik le erről az eltorzult arcról.

Csendes, erőszakos mozdulattal kitépem ezt az erkölcstelen köteléket.

Az igazságtól kiürült szemek megnyitják remegés nélküli szájukat.

Laalala　la　lala　la　la

Nem csinálok semmit, csak bámulom ezt a kis dobozt.

La　lala　la　lala　lala　la

A sötétség az aljáig süllyed.

Fájdalmasan elbájolt a kérdés: „Miért?”

Szemeim túláradtak, milyen vonzalomnak adok legközelebb életet?

A kivetített töredékre mutatok, hogy befogadjam, ami már a kezdetektől tudok.

Milyen célom legyen és mit kell továbbadnom?

Mitől ment meg az én céltalan lelkem?

La　lala　la　lala　la　la

Ebben a kis dobozkában

La　lala　la　lala　lala　la

A sötétség mélyebbre süllyed.

Fájdalmasan elbájolt a kérdés: „Miért?”

Szemeim túláradnak. Újra csak ismétlődik.

Fájdalmasan megigézett a magányosság.

Mit kellene látnom a szemeimmel, melyek elhomályosultak a keresésben?

Ezen a helyen, mely nehezebb, mint egy tiltott szó…

Fordította: El Diablo
By: Cherry

Black Rock Shooter

Két külön világ, az egyik fájdalom mentes, a másik pedig egy olyan hely, ahol harcolnak. Vajon melyik a jobb? Egyik se! A fájdalom mentes világban, egy id ő után eluralkodik rajtunk a másik világban küzdő énünk. De ki lesz az aki meg ment minket? Black Rcok Shooter. Barátok akik egy mást segítik, de egy másik világban, egymás ellen küzdenek. Szerintem ez egy nagyon jó anime, ajánlom mindenkinek. Főleg a csodás rajzolás technika miatt. Lenyűgöző anime. ^^ Igen korhatáros hmm.. (14)

 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész,

5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész

És íme az OVA verzió is, ami kicsit hosszú, de ez is jó. ^^

Black Rock Shooter OVA

By: Cherry

The GazettE – Kugutsue

A magányosságot láttam a keveredő színekben, 

Melyek előttem olvadtak el… ügyesen elsodorják a burkát.

Szenvedélytől manipulálva a mértékletesség ideáljába

Már nem bírom fenntartani az egyensúlyt a fejemben.

„Valami nevet.”

Kezdek eltorzulni… miközben elveszítelek.

A nyakamra nehezedek összegubancolódott céljaim.

A felszínen szeretet,

Lehámló áltatás!

Nem tudom megfogni kinyújtott kezeidet… Mozdulataim szétszórtak, összeolvadnak.

Az eltűnő napokban a elsorvadást és a halált lehet megpillantani.

A számodra festett álom is el fog tűnni.

Te is a gépezet részre vagy.

Hamarosan valamitől remegni kezdek, ami megakad a torkomban.

Tudom, a fényben, mely árnyékokból jött létre

Azok a megtapasztalatlan napok széttörnek mind.

Szörnyen megterhelődöm alváskor,

Belezavarodok abba a tudatba, hogy nincs semmi, ami megmenthet.

Hirtelen kiürültem, álmodom

És bár álmaim összenyomnak

A hiba túl mély…

Ilyen hosszú idő után a könnyek túláradnak.

Nem tudom megfogni kinyújtott kezeidet… Mozdulataim szétszórtak, összeolvadnak.

Az eltűnő napokban a elsorvadást és a halált lehet megpillantani.

Ahogy a hangom elfogy, nem leszek képes többé hallani.

Te, aki ismered ezt a fájdalmat, hamarosan újra elülteted a palánták magjait.

Reménykedsz, hogy a virágok, melyek színt váltottak, kivirágzanak egyszer.

Te, aki ismered ezt a fájdalmat, remegés nélkül meg tudod öntözni őket.

A színes virágok, melyeket soha nem láttál, érted kiáltanak.

Te is a gépezet része vagy.

Fordította: El Diablo
By: Cherry

The GazettE – Kore de yokatta n’desu (Mert olyan jó volt, mint ez)

Mert olyan jó volt, mint ez…

Amióta találkoztam veled

Többet vagyok képes nevetni, mint korábban.

Megjegyeztem, hogy nem utáltak,

Főztem és mostam rád.

Ezért maradok veled.

Megpróbálom kihozni magamból a legjobbat.

Szeretlek.

Így szeretlek.

Tudatában leszel ennek valaha?

A viszonzatlan szerelmemnek…

Ne menj, maradj!

Melletted akarok lenni.

Egy kicsit, ez csodás.  Egy kicsit, ez csodás.

Nézz rám aggodalmadban, aggodalomban…

A mellkasom fájdalmasan húzódik.

Még… vajon tényleg használhatatlan vagyok?

A hangodat akarom hallani. Itt akarom hallani.

Bámulom a telefont, de nem csörög.

Találkozni akarok veled. De nem tudok. Várok. Hová menjek, hogy találkozhassunk?

Nekem kell… meg kell valamit tennem érted.

Mindig bátorítottál gyengés mosolyaiddal.

Jó így egy kicsit.

Egy emléked leszek én is.

És aztán… el leszek felejtve.

Nem fogok viszlát-ot mondani.

Úgy tűnik, már azelőtt sírni fogok.

De a végén nevetek majd és köszönetet mondok… viszlát, viszlát.

Viszonzatlan szerelmem…

Fordította: El Diablo
By: Cherry

The GazettE – Katherine in the trunk (Katherine a csomagtartóban)

Ne menekülj az önzőségedbe többé.

Szükséges nekem hízelegned?

Ne hagyj többé egyedül.

Valójában, csodálkozom is rajta, akarom, hogy hízelegj nekem.

Ne menekülj az önzőségedbe többé.

Ha végül sírsz is, én ott akarok lenni az oldaladon.

Nem vagyunk egyedül, már nem.

Én vagyok az egyetlen, aki mindent megenged neked, dacolok veled.

A langyos szél megremegteti a gyertyalángot.

Ha a fény kihuny, én is el akarok tűnni.

Hogy elrejtsem a bosszúságom, a karomban tartalak.

Lenyalogatod a könnyeimet.

Szerelmem… nincs szükségem semmire a csupasz szavakból.

Szerelmem… Szeretlek Katherine.

Jó lenne, ha maradnál.

Édesem… Jól vagyok, te vagy az egyetlen, aki ennyire hasonlít rám.

Szerelmem… Szükségem van rád.

Maradj velem.

Meggyógyítom a magányodat… langyos szellő

Meggyógyítom a magányodat… kékszemű Katherine.

Ne menekülj az önzőségedbe többé!

Miért fejeződöttbe azzal, hogy utálsz?

Miért nézel így rám és miért sikítasz?

Ezzel a szomorú hanggal…

A langyos szél megremegteti a gyertyalángot.

A fény kihunyt és abbahagytad az sikítást.

Megérintettelek gyengéden és a tested jött felém és lassan összeestél.

Szerelmem, jól vagyok, mert találkoztam veled.

Szerelmem, fáradt lehetsz, ma este az én ölemben alszol.

Jó éjt édesem, szeretlek Katherine, cirógatom a meleg arcocskádat.

Jó éjt édesem, nem felejtem azt a pillanatot, mielőtt lehunyod szemeidet.

A csomagtartóban a kékszemű Katherine.

Az autókürt felhangzik, nem voltak kétségeim, 

Magányos Katherine, aki hasonlít rám.

Én … foglak téged.

Fordította: El Diablo
By: Cherry

The GazettE – Kare uta (Átkozott költemény)

A vers a szívemben oly ostoba volt.

Nem találtam az értelmét.

Amikor hátra néztem semmi sem maradt ott mögötte.

Ahogy az idő múlik,

A dalom elhalványul, akár egy virág.

Elsorvadó dalomnak már nem kellene visszhangoznia.

Milyen átkozott költemény.

Keresem a múltat,

De teljesen különválik tőlem.

Azt gondoltam megértettem. Rég.

Miért fáj mégis?

A csengő hangja még felrémlik a füleimben.

Semmi sem változott azóta.

Meddig fog még visszhangozni még nekem?

Bár semmi sem változik,

Mégis többet várok mint ezelőtt.

Különös.

Fokozatosan távolodik,

Nem érem el.

Ez biztosan ugyanaz a magány, mi volt,

De mit is keresek?

Már nem tudom.

Mielőtt észrevettem volna, már eltávolodtam.

Felfogtam a saját erőtlenségemet,

Mikor visszanézek,

Teljesen elhallgattam.

Amikor szomorú vagyok, nem bírom elviselni,

Mint a túlcsorduló könnyeimet.

Dalomban nincs hazugság.

Mikor boldog vagyok, nem bírok beszélni.

Ha csak énekelni tudnék, akkor a dalom lenne a mosolyom költeménye.

Az erőszakos remegések folytatódnak.

A lélegzetem elakad.

Megdermedek,

Pont úgy, mint, amikor nem volt semmim.

Nem akarok visszatérni azokba a fagyos napokba.

Azok az álmok, melyek már kiskorom óta kergetnek

Lépések előre az időben, még egy lépés előre.

Támasztjuk egymást, együtt nevetünk.

Sírunk és megsebezzük egymást.

Gyere, sétáljunk együtt ugyanolyan színű álmainkban.

Az egyetlennek, aki megmutatta nekem, amikor a fájdalom elviselhetetlen volt,

Az egyetlennek, aki segített gyengeségemben és hitt mennem,

Csupán annyit mondok, félszeg szavakkal, amíg hangom el nem némul:

Itt akarok maradni, veled.

Amikor szomorú vagyok, nem bírom elviselni,

Mint a túlcsorduló könnyeimet.

Dalomban nincs hazugság.

Mikor boldog vagyok, nem bírok beszélni.

Ha csak énekelni tudnék, akkor a dalom lenne a mosolyom költeménye.

Fordította: El Diablo
By: Cherry