2012. augusztus 29., szerda

DIVISION

Itt tölthetitek le a Division albumot, akinek még esetleg nem lenne meg.
A jelszó: ipromiseiwontreup











PV


2012. augusztus 9., csütörtök

Jó hírek!

Végre sikerült megoldanom a Facebook-os problémámat, nem tudom hogy mennyi ideig bírja, hogy nem köt belém. És Yuunak a gépét még nem vitték el, tehát még itt lesz velünk. ^^ Aki szeretne minket megkeresni facebookon ez egyszerű lesz. ^^
Rock and Anime Hungary

Haladunk!


Rossz hírek

Sajnos mivel a Facebook, valami oknál fogva, nem engedi, hogy a blogról bármit is megosszak a Facebookon, ezért magatoktól kéne  ránéznetek, de remélhetőleg ezt a problémát meg fogom tudni oldani valahogy. ^^" Gondolkodtam már rajta, hogy csináljak egy Facebook-os oldalt a blognak, hogy ott értesüljetek a frissekről, viszont ezt még Yuuná-val meg kéne beszélnem. Viszont Yuu gépét csak tegnap vitték el megjavítani, ezért kérdéses, hogy mikor fogjuk tudni megoldani. S jelenleg a Facebook fiókom se elérhető... -.-
By: Cherry

2012. augusztus 6., hétfő

SuG új külső



Egészen eltérő az eddigi stílusuktól ez a külső, szerintetek nem?:O

Ba: Chiyu 




Dr: Shinpei 



Gt: Masato 



Gt: Yuji



Vo: Takeru 



Számoljunk

Számoljuk együtt vissza a napokat, az új album megjelenéséig. Ti is benne vagyok?:) Katt  a képre


Division

Tudom, nálunk még nincs ideje kirakni ezt a képet, viszont vegyük figyelembe az időeltolódást! Végül is amikor Japánban megjelenik a Divison, nálunk még csak 28-a lesz, jó esetben. ^^


Forrás: Division

Esti Hírek

Sziasztok!
Sajnos rossz hírt kell közölnöm veletek. Yuuna egy darabig nem fog tudni frissíteni, mert a gépét meg kell javítani, mert nem működik rendesen. :( De azért én pár animével próbállak titeket vigasztalni. Amúgy lehet, hogy egy új menüpont fog születni, Yuuna által. Amint visszatért. ^^

Divison


From: Divison

2012. augusztus 5., vasárnap

Kai shimeji

Meghoztam a Kais shimejit, használjátok egészséggel. ^^
Kai shimeji

shoxx 234 - ruki interview part 2



Riporter
: Körülbelül 30 évvel ezelőtt, a digitális és az emberi (ember által keltett)  hang fúziója különböző formákat öltött, még a népzenében is, az országon innen, és túl. Így a the GazettE most, együttesként, igyekszik olyan dolgot létrehozni, amely radikálisan hagyományos méreteket ölt, nemde?

Ruki: Legalábbis úgy tudom, hogy nincs sok olyan banda, amely az effajta hangzást használja. S ha már a múltról beszélünk, nem volt akkor digitális rock? Nos, ez különbözik attól is. Fantom hangforrásként [1] a heves rock rész nem szükséges, azt a pontot akarom elérni, ahol a hang minősége tökéletes, és teljesen tiszta. Szeretnék egy csekély részt adni ahhoz a hangzásfajtához, amely szegényesnek tűnik nekem.

Riporter: Az a fajta ember vagy, aki sok minden után sóvárog, igaz, Ruki-kun? *nevet*

Ruki: Hogy érthetőbben fejezzem ki magam, tegyük fel, hogy fogjuk a The Suicide Circus összképét, és túlozzuk el. Ha össze kellene hasonlítanom őket, akkor úgy érzem, hogy a The Suicide Circus mértéktartó.

Riporter: Ez fantasztikus!

Ruki: Még régebben, amikor kiadtuk a Filth in the beauty-t, nem mindenki azon csodálkozott, hogy „eh? Kik ezek?. Mondanom sem kell, még lesznek olyanok, mint a „kik ezek?” ezúttal is. *nevet*

Riporter: Valami ilyesmit mondtunk Kai-val a múlt hónapban is, de abban az időszakban érvek és ellenérvek tűntek fel, nemde?

Ruki: igen, feltűntek.

Riporter: Ha már a Filth in the beauty-ről beszélünk, volt egy egyszeri turné, de te előhoztad a gyilkos hangnemedet a rendezvényszervezés terén is. Ezen tények szerint, meg tudjuk jósolni azt, hogy amit a the GazettE most alapvetően tenni akar az az, hogy meggyőzzön mindenkit.

Ruki: Mert mi nem térünk le az útról. A Filth in the beauty-nál – ahol egy kis R&B-t használtunk -, és ezúttal kettős irányba haladtunk, de azon banda vagyunk, amely semmiképpen sem tér le az útról. Habár, az én esetemben, ez egy kemény-és-gyors szabály volt, hogy ne használjunk olyan elemeket, hacsak nem hangeffektek. Még a banda hangzása az oszlop, azt akarom, hogy készüljetek fel, mert a végletekig különböző elemeket is belevettem. Persze, biztos vagyok benne, hogy az eredmény „Hé! Ez jó!” lesz. *nevet*

Riporter: Te tényleg magabiztos vagy, ez nem hétköznapi!

Ruki: Mit is mondhatnék? Ha a többi tag nem állítana meg engem, lehetséges lenne, hogy túl messzire mennék. Igazán szeretném.

Riporter: Ha már itt tartunk, ha valami összezördülés történik, ki az a felelős ember, aki összetart titeket?

Ruki: Ah, senki sem különösebben, inkább mi mindannyian. Legtöbbször, amikor a banda azt mondta, hogy „Elég legyen!”, akkor épp túl akartam lépni stb. *keserű nevetés* de ezekben a pillanatokban a banda megtette nekem azt a szívességet, hogy leállított. Annak a hangnak, amelyről azt gondolom, hogy jó, és a banda hangjának együttléte igazán nehéz.

Riporter: Szóval,  hangminőség kutatás szempontjából: az új keverési eljárás elkészítéséért külföldre mentél; néhány tag pedig a hangmérnökségre szakosodott és megtettétek a szükséges tennivalókat.

Ruki: Mindenütt az első dolog, ami jó volt, az a hangzás elkülönítése, mert fontos volt, hogy így előjöjjön a hang tisztasága, aztán nagyon fontosnak véltük a hangterjedelmet. A hangzáson belüli üres szünet alkotásán túl, egy háromdimenziós hatást akartam létrehozni. Mah, még ha mondtam is, és még ha a felvételi szakasz lezárult, még mindig nem tudom. Ameddig a keverési időnek vége nem lesz, nem igazán tudom, hogy miféle hangzás lesz belőle.

Riporter: Szóval mondhatjuk azt, hogy mostantól a munka fordulóponthoz érkezett, igaz?

Ruki: Teljesen, a felvételek csak azzal vannak összefüggésben, hogy összetesszük mindenki jó felvételeit, és ennyi. De a probléma is itt van. Ez annyira nehéz, hogy úgy tűnik, hogy fejfájást is kaphatunk. *nevet*

Riporter: A felvételi periódusban, történt veled olyan, hogy a többi tagnak szabtál határt vagy hasonlók?

Ruki: Nem, nem történt meg. Mert ezelőtt, mindegyik bandatag kellő fontosságot fektetett be a saját ízlésébe, és annak mibenlétébe. De, ahogy előtte is mondtam, a felvételek közben, a hangzás még mindig átmeneti. Innen kiindulva, előre megmondom a többieknek, hogy megvan az esélye, hogy új, különböző hangzásokat is tesztelhetnénk.

Riporter: Remek, most akkor az ének felvételeiről szeretnélek kérdezni. Ebben az albumban, a hangsáv szerepére és helyzetére vonatkozóan, velük miféle elképzelést alkalmaztál?

Ruki: Az attitűd sosem változik, mindig ugyanaz marad. Azonban, ha módszer szerint osztályozunk, mondjuk úgy, hogy két célt akartam megközelíteni. De ha részletesebb magyarázatot kell adnom, a DIVISION úgy vált egy teljes albummá, hogy két kislemezt, két különböző elképzelés szerint kapcsoltunk össze. Így vált ez a Limitált Kiadássá.

Riporter: Akkor mi a helyzet a Szokásos Kiadással?

Ruki: A Szokásosként egy CD-t készítettünk, amelyre az összes dalt együtt kevertük. Habár nemcsak a hangzás, de a dalszöveg és az énekmód tekintetében, ezen az albumon két szín keveredik össze.

Riporter: Ez csak a DIVISION-ről szól, igaz? Ha objektíven kell értelmeznünk, helyes úgy gondolnunk, hogy a the GazettE számára az első dolog – úgy, mint régen -, hogy a tettek mezejére lépjen, ezért mindenki megalkotott egy olyan elképzelést a the GazettE-ről, amely végül alapvetővé vált?

Ruki: Többé-kevésbé így van. Talán ez több, mint az  ’úgy, mint régen’, ha lehetséges, inkább a nosztalgia érzetét kelti. Persze ez nem azt jelenti, hogy szándékosan olyat csináltunk, ami hasonló a múlthoz. Ha már homályos dolgokról beszélünk, mondhatjuk úgy, hogy csak olyan érzetűek ezek a dolgok, amelyeket „most” [2] csinálunk. Bizonyára, mikor hallgatni fogjátok, s ha azt kell megmondanotok, hogy a the GazettE-nél mi a tipikus, akkor szerintem azt mondhatjátok, hogy „nem ez a tipikus?”, sok a dallamos rész és a tonális beszéd, összekeverve őket a sötéttel. Mah, de a légkör hasonló a STACKED RUBBISH-hoz, vagy a DIM-hez.

Riporter:  Kíváncsivá tettél!

Ruki: A sorrendet említve, ezúttal úgy valósítottuk meg, hogy az első dolog az „igazán tipikus rész” [3]. Az elejétől kezdve szükség volt az egyeztetésre. Természetesen én csináltam azt a részt hamisíthatatlanul „tipikussá”, de most úgy érzem, hogy azokat, amelyeket meg akartam tenni, akadálytalanul sikerült is. *nevet*

Riporter: Nehéz volt, nemde? Most hadd kérdezzelek olyanról, amely érdekel téged, vagyis, hogy: a kegyetlen megbeszélés arról, hogy augusztus végéig kell várni.

Ruki: Még mindig maradt hátra egy-két dolog, így bőven lesz idő a teljes befejezésre. De ha majd meghallgatod, szerintem azt fogod mondani, hogy „ah, ez valami ilyesmi!!!” És ki tudja, talán megérted, hogy a the GazettE miért olyan, amilyen, amikor szinte kettészakad.

Riporter: Annál az eseménynél, mikor a kifejezésmódot kettéválasztod, amikor szóló énekesként adsz elő, mi volt az alapvető dolog?

Ruki: A régebbiektől különbözik a légkör, és a dalszöveg is. Ha megpróbáljuk ezt leírni, akkor szerintem úgy éneklek, hogy az rezonanciákat kelt, azon a „tipikus” módon. Itt nem csak azok a dalok vannak, amelyeket írtam, de olyanok is, amelyeket Uruha, Aoi és Kai írt. Nos, így ők is nagyon elfoglaltak és idegesek voltak. *nevet*

Riporter: Csak néhány szóval: az üvöltős részek nagyon kemények.

Ruki: Még ha azok is, nem úgy érzem, hogy a sikoltás felé hajlanának.

Riporter: Tökéletes átmenetet fedeztél fel.

Ruki: Még ha mostanában is hard screamo-t [4] adtam elő, nem tudom megcsinálni. Szerintem egyenlőre elég lesz az olyan daloknál, mint a PSYCHOPATH. *nevet*

Riporter: A bátor oldalad bizonytalanná vált.

Ruki: Mah, ebben a tekintetben létrehoztunk némi pozitivitást, amelyet meg fogunk mutatni… még akkor is, ha az olyan dolgok, mint a dalszövegek, egyáltalán nem pozitívak.

Riporter: Egyáltalán nem pozitívak, ez azt jelenti, hogy akkor negatívak?

Ruki: Pontosan. A dalszövegekről szólva, mint mindig, a tartóoszlop az árnyék volt. Feltételezvén, hogy a dallamos része az „árnyék legsötétebb része”, a hevesebb rész az árnyék azon pontja lenne, amely felfelé tart. Az angol dalszövegek nagyon fontos részletek, és sok olyan optimista elemet hozzáadtunk, mint a TOMORROW NEVER DIES-ban. Mi több, az igazi, búskomor rész gyönyörű. A dalok képe és a dallamos rész összességében viszonylag nyugodt, talán jobb, ha úgy írjuk le, hogy tartalmaz néhány bús részletet.

Riporter: A légkör, és a sötétség… úgy tűnik, hogy valahogy van néhány közös pontja a Chiju dalszövegével.

Ruki: Ah, persze, lehet némi kapcsolat a Chiju-val. Amikor megpróbálok szép dolgokat kifejezni, amelyekre épp gondolok, hajlamos vagyok ez irány felé hajlani. Még ha szerintem valaki láthatná azokat a dolgokat, amiket gyönyörűnek találok, valami olyasmit mondana, hogy „ezzel a sráccal valami baj van?”. *keserű nevetés*

Riporter: Nincs veled semmi baj! Első látásra, szerintem mondhatjuk azt, hogy groteszk, ugyanúgy, ahogy torz is, s a the GazettE munkái mindig tele vannak esztétikai kifinomultsággal. Ez az, amit egy hallgatónak jól kellene tudnia.

Ruki: Ha számba vesszük a jelentését, a DIVISION-ben is ott van a the GazettE esztétikai érzéke. A magában hordozott dalszöveggel nehéz volt, de a végén igazán megérte megírni őket.

Riporter: Nagyon sok gondot fordítottál a dalszövegekre, van ennek valami oka?

Ruki: Nincs, nem csak sok időt szenteltem a dalszövegeknek, de sokat kellett dolgoznunk az oke compozíción [5] is. Csak ezt nem tudtuk elérni.

Riporter: Ah, szóval erről van szó? Nagyon rád jellemző, hogy a hangzás legkisebb részének is kellő fontosságot szentelsz.

Ruki: Ez valami olyasmi volt, amiről igazán törődtem. De rendkívül vicces volt sok különböző dologra odafigyelni. Természetesen voltak idegesítő pillanatok is. Amikor a dallamot hoztuk össze, teljesen rákoncentráltunk.

Riporter: A felvételek közben teljesen rákoncentráltunk, nem ez volt az a szituáció, mikor már nem bírtad  tovább?

Ruki: Nem, mi mindig alig bírtuk tovább. Nem csak ennél az albumnál, hanem például még az előző három kislemeznél is, ha nem tettük volna oda magunkat, nem lettünk volna képesek arra, hogy jól csináljuk meg.

Riporter: Ebben az esetben, hogy ez nehéz volt mind a testnek mind az elmének, miféle határokat szabtál?

Ruki: Az ilyen esetekben aludtam egy kicsit.

Riporter: Megtörtént veled valamikor, hogy túlhajtottad magad?

Ruki: Alkalmanként észrevettem, hogy alvás nélkül túlhajtom magam, mert úgy tűnt, hogy nincs elég idő, de ekkor minden rosszra fordult.

Riporter: Egyetértek.

Ruki: Mert általában, mikor túl fáradt vagy, az elméd nem működik helyesen. Ezekben a helyzetekben – amikor már értelmetlen a hajtás -, első lépésként „betervezem” az alvást, és a következő nap, újra a legjobbat hozom ki magamból. Mah, de ha így mennek a dolgok, nagyon hamar eléred a határaid. *nevet* Fontos az, hogy mindent mértékkel tegyünk. Habozás nélkül, elmegyek és megnézek egy filmet, hogy eltereljem a figyelmemet.. Néha csinálok ilyesmit.

Riporter: Ruki-kun, jól viseled a be-, és kikapcsolódás közötti átmenetet?

Ruki: Nem igazán. Néha megesik, hogy amikor dolgoznom kellene, akkor pihenek. Nemrég az is mesetett, hogy miközben a dalszöveget írtam, mint egy diák, ledőltem az asztalra, és elaludtam.

Riporter: A szívedet, lelkedet beleadva hoztál létre egy új dolgot, addig a pontig teljesen kifárasztva a tested és az elméd. Ebben a fázisban, szerinted melyek azok az álláspontok, amelyeket átgondoltál a DIVISION megalkotása közben?

Ruki: Énekesként, a dolog éppen az, hogy minden egyes leheletnyi szónak nagy fontosságot szenteltem? Voltak olyan dalok, amelyekben megváltoztattam a kulcsszót a felvételek közben, még 30 percet is eltöltve azzal, hogy kifejezzek csak egy kifejezést, vagy szót.

Riporter: Ennek ellenére, az a tény, hogy van egy banda, amely támogat téged, bíztató, nem igaz?

Ruki: Mert a végén ezt mondták: „ha ez így jól van, akkor hadd maradjon így”. Ha valami egy jó munkává vált, akkor könnyebb már a következőre gondolni. Azt mondják, hogy „ebben a dalban nincs kifejezés, de nem számít, jobb, ha majd később kijavítjuk”.

Riporter: Ha már itt tartunk, a meghallgatása előtt az album talán furcsának tűnhet, de amikor a koncerteken nincs szünet a dalok között, mit fogsz tenni?

Ruki: Mah, a koncert, az koncert, azt akarom, hogy a CD minőségi legyen, de mióta arra gondoltam, hogy valójában ez hogyan fogja magát visszaadni, szóval először elkészülünk az albummal, s azután kezdünk neki a turné előkészületeinek, így határoztunk.

Riporter: Nos, azt mondják, hogy abban a fázisban, amelyben részletesen leellenőriztétek magatokat, és a keverés része jóval megelőzte az illusztráció szakaszát. Ebben a tekintetben, Ruki, a művészi érzékedből a maximumot próbáltad nyújtani, vagy nem így volt?

Ruki: A borító és a könyvecske tekintetében, a Limitált Széria két CD-jéhez két, különböző képet hoztunk létre. Az összképet figyelembe véve, minden számhoz különböző képet adunk elő.

Riporter: Ez azt jelenti, hogy olyan klippet forgattatok, amely – egy érthetőbb módon – minden oldalán megmutatkozik?

Ruki: Nem csak erről van szó, olyan képeket is hozzátettünk, amely a két oldal mindkét világát összeköti. Ha más szavakkal kell kifejeznem magam: az SE (?) formáját és a képeket dolgoztuk ki igazán. Még az analóg és a digitális világ átmeneténél is.

Riporter: Borzasztóan megerőltető, igaz?

Ruki: Éppen ezért, a Limitált Széria ára magas. Minden garast megér, és ha tudod, azt akarom, hogy vedd meg a Limitált Szériát és hallgasd meg. A Szokásos Kiadásban, azért, mert ez egy kislemez CD, a dalok elrendezése különbözik a Limitáltétól.

Riporter: Ezáltal, amikor meghallgatod a Limitáltat és a Szokásosat, a végén leszűrődő benyomás különböző.

Ruki: Biztosan különbözni fog. A tartalmat megkérdőjelezhetetlenül könnyebb megérteni a Limitáltban. Mind az operatőrök és a tervezők most dolgoznak, és szenvednek, kétség kívül, amióta csak azon cél érdekében csinálják, hogy túlszárnyalják a TOXIC-ot,  a hatás végül egy nagyon jó munka lesz.

Riporter: Abban az esetben, ha valami megveszi a Limitáltat, van valami hozzáfűznivalód, hogy hogyan hallgassa meg? Szeretném, ha mindenki felkészülne a kiadási dátum előtt.

Ruki: Ebben az esetben, minden CD hangzása más és más. Azt szeretném, hogy amennyire csak lehetséges, olyan helyzetben hallgassátok meg, amely megengedi, hogy teljesen megértsétek.

Riporter: Mondhatjuk úgy, hogy ideális lenne fülhallgatóval hallgatni?

Ruki: Egy kiváló minőségi hangszóróval lenne a legjobb, de nem hiszem, hogy ez olyasmi, ami mindenkinek megvan, nemde? Szóval, a célom az volt, hogy olyan hangzást hozzak létre, amely tisztán hallható még a számítógép hangszóróival is. Alapjában véve, olyan helyzetben készítettük el ezeket, amely a legjobb hangzást éri el, és az sem számít, hogy milyen körülmények között hallgatok őket. De örülnék, ha jó minőségű hangszórókkal tudnátok meghallgatni. A fontos az, hogy nem leárazott fülhallgatók legyenek a bevásárló helyekről.

Riporter: Mit gondolsz az olyan újabb fülhallgatókról, amelyek 20.000 (57160 forint) yentől kezdődnek?

Ruki: Ez nem az ártól, vagy bármi mástól függ, a legjobb inkább az lenne, ha olyan fülhallgatót választanátok, amely a saját ízléseteknek megfelel. Nyilvánvalóan az olcsó fülhallgatók nem a legjobbak, de ez nem azt jelenti, hogy a drágák a jók, inkább a saját választásotokra bízom. Szerintem teljesen jó az is, hogy nem ezeket a kicsi fülhallgatókat használjátok, hogy az album hangzását élvezzétek.  

Riporter: Értem. De nekünk is várnunk kell augusztus 29-éig, 100% bizonyossággal.

Ruki: A végén mindez úgy tűnik, hogy a saját kielégítésemre szolgál. Amely egy jó hangzást eredményez. Azonban, éppen emitt, azt akarom, hogy mindenki vágjon elégedett arcot, mondván: „Rendben! Ez egy igazán király album!!” *nevet* Emiatt, a legjobbat kihozva magamból akarom ezt befejezni, mialatt a többi taggal ütközök a hátralévő munkálatok miatt. Nem fogjátok megbánni.


KÖSZÖNET A THEGAZETTE EUROPE-nak!

2012. augusztus 2., csütörtök

Éjszakai bagoly

Szép estét!
Na ki kószál, még ilyenkor erre? Nem tudok aludni, kavarognak a gondolatok a fejemben. Általában emiatt nem alszok eleget. Ha ébren vagyok, vagy itthon segítek, esetleg itt frissítek, beszélgetek emberekkel, és nincs erőm időt szakítani, hogy elgondolkodjak pár dolgon. Néha elgondolkodom olyan kérdéseken, mi lett volna ha...? Tudom a  múlton nem kéne rágódnom, inkább a jelennek élni, A jövőt nem érdemes tervezni, hiszen úgysem úgy fog alakulni, ahogy azt mi szeretnénk.
Max ahhoz nagyon meg kell küzdenünk, hogy teljesüljön. Az álmok, kemény munka árán születnek meg. Oh bocsánat rosszul fogalmaztam: Az álmok könnyen megszületnek, viszont kemény munka árán valósul csak meg. Igen ebből látni, hogy én is hibázom, hiszen ember vagyok, és az emberek cseppet sem tökéletesek. Még akkor sem, ha van aki azt hiszi magáról.  Sosem értettem a rasszizmus lényegét, hiszen mivel lennénk különbek másoktól?! Hiszen mind emberek vagyunk, bár nincs két egyforma ember, ezzel nem vitatkozom. De akkor is! Bár vannak olyan dolgok, amire életünk során nem kapunk választ.
Visszatérve, a mi lett volna ha...? kérdésre. Ma pont azon kezdtem el gondolkodni, vajon most milyen lenne az életem, ha akkor nem teszek egy olyan lépést, ami teljesen megváltoztat mindent? Ha akkor nem ismerem meg azokat az embereket, akkor most mi lenne másabb, azon kívül, hogy a létezésükről se tudnék? Kellemetlen pillanatoktól, boldog percektől, szép és fájdalmas emlékektől szabadultam volna fel. Tehát jóról és a rosszról is lemaradtam volna egyaránt. De az élet ezzel jár. Sok minden múlt azon az öt percen... És ha lekésem? akkor mosz hol tartanék? Minden döntésünk más-más irányba vezet, viszont mind egy helyre, a jövő felé. 
Kicsit most fura lehet ez így. Kb. az a kérdés játszódik le egyesek fejében: Mi bajom van?! Semmi az égvilágon, csak néha elgondolkodom ilyeneken. Azt hiszem, most ennyi elég lesz.

Új külső Dir en Grey

DIR EN GREY NEW SINGLE RINKAKU

Dir en grey - New single "Rinkaku"

A Dir en Grey-nek új kislemeze lesz, 2012 telén, pontos dátumról sajnos nem tudok információt adni.



Újdonság

Sziasztok!
Amint látjátok, az oldalnak új neve lett. Yuunával úgy döntöttünk, hogy valami más névre van szüksége a kicsikének, így született meg az R.A.A.H. rock and anime hungary. A mai nap során nem lett valami sok friss, és lehet, hogy a közel jövőben se lesz nagyon sok. Viszont Yuuna holnap hoz, egy interjú fordítást. ^^Hogy tőlem, mit kaptok? Na az még kérdéses. ^^"
Kellemes napot!

Blood+

Otanashi Saya, a legjobb magasság ugró a középiskolában. Családjával él együtt aki,? Kai Riku, és apja, aki örökbe fogadta őket. Saya nem rég tért magához hosszú álmából, viszont semmire se emlékszik, mi történt vele. Viszont egyik nap az utcán egy ismerős dallamot hallott meg. A túloldalon egy kisebb tömeg gyűlt össze, egy chellozó férfi körül. Saya szemeit lehunyva koncentrált, és egy emlékkép ugrott be neki. Már épp majdnem a növényekkel benőtt folyosó végén járt, amikor minden elveszett, és elesett. A tömeg az elesett lányra vetette aggódó tekintetét, majd Saya zavarba jött, és tovább futott. Ekkor még nem sejtette, hogy mi vár rá. Az iskolában hagyta cipőjét, így vissza kellett mennie érte, viszont mire odaért mindent beborított a sötét éj, és cipőjének nyoma veszett.  Ekkor felbukkant egy alak a sötétben, viszont pengéjének fénye megcsillant, mire Saya riadtan menekülni kezdet. Eközben tornatanára segítségére sietett, de nem találtak senkit mire visszatértek. Ekkor következett be a tanár halála, mert valami szörny elkapta. Egy kiropterán volt az, ami később Sayat vette célba. Ekkor a fegyveres alak ismét felbukkant, akit Hajinak hívnak, és csókjával Sayat felébresztette mély álmából, egy részét. Vajon mi lesz ennek a következménye? Ha érdekel, nézd meg. ^^ Korhatár +16.
1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész
11. rész, 12. rész, 13. rész, 14. rész, 15. rész, 16. rész, 17. rész, 18. rész, 19. rész, 20. rész
21. rész, 22. rész, 23. rész, 24. rész, 25 .rész, 26. rész, 27. rész, 28. rész, 29. rész, 30. rész
31. rész, 32. rész, 33. rész, 34. rész, 35. rész, 36. rész, 37. rész, 38. rész, 39. rész, 40. rész,
41. rész, 42. rész, 43. rész, 44. rész, 45. rész, 46. rész, 47. rész, 48. rész, 49. rész, 50. rész

the GazettE - DIVISION SPOT

Nos, itt egy kis újabb ízelítő a PV-ből, és az albumból, amelyet a PSC és a SONY kéz a kézben dobott oda a rajongóknak, mint egy falat csontot az éhezőnek =)


Köszönet a the GazettE Europe-nak! =)

Látogatottság