A magányosságot láttam a keveredő színekben,
Melyek előttem olvadtak el… ügyesen elsodorják a burkát.
Szenvedélytől manipulálva a mértékletesség ideáljába
Már nem bírom fenntartani az egyensúlyt a fejemben.
„Valami nevet.”
Kezdek eltorzulni… miközben elveszítelek.
A nyakamra nehezedek összegubancolódott céljaim.
A felszínen szeretet,
Lehámló áltatás!
Nem tudom megfogni kinyújtott kezeidet… Mozdulataim szétszórtak, összeolvadnak.
Az eltűnő napokban a elsorvadást és a halált lehet megpillantani.
A számodra festett álom is el fog tűnni.
Te is a gépezet részre vagy.
Hamarosan valamitől remegni kezdek, ami megakad a torkomban.
Tudom, a fényben, mely árnyékokból jött létre
Azok a megtapasztalatlan napok széttörnek mind.
Szörnyen megterhelődöm alváskor,
Belezavarodok abba a tudatba, hogy nincs semmi, ami megmenthet.
Hirtelen kiürültem, álmodom
És bár álmaim összenyomnak
A hiba túl mély…
Ilyen hosszú idő után a könnyek túláradnak.
Nem tudom megfogni kinyújtott kezeidet… Mozdulataim szétszórtak, összeolvadnak.
Az eltűnő napokban a elsorvadást és a halált lehet megpillantani.
Ahogy a hangom elfogy, nem leszek képes többé hallani.
Te, aki ismered ezt a fájdalmat, hamarosan újra elülteted a palánták magjait.
Reménykedsz, hogy a virágok, melyek színt váltottak, kivirágzanak egyszer.
Te, aki ismered ezt a fájdalmat, remegés nélkül meg tudod öntözni őket.
A színes virágok, melyeket soha nem láttál, érted kiáltanak.
Te is a gépezet része vagy.
Fordította: El Diablo
By: Cherry
Fordította: El Diablo
By: Cherry