2012. június 27., szerda

The GazettE – Kugutsue




A magányosságot láttam a keveredő színekben, 
Melyek előttem olvadtak el… ügyesen elsodorják a burkát.

Szenvedélytől manipulálva a mértékletesség ideáljába
Már nem bírom fenntartani az egyensúlyt a fejemben.
„Valami nevet.”
Kezdek eltorzulni… miközben elveszítelek.
A nyakamra nehezedek összegubancolódott céljaim.

A felszínen szeretet,
Lehámló áltatás!

Nem tudom megfogni kinyújtott kezeidet… Mozdulataim szétszórtak, összeolvadnak.
Az eltűnő napokban a elsorvadást és a halált lehet megpillantani.
A számodra festett álom is el fog tűnni.

Te is a gépezet részre vagy.

Hamarosan valamitől remegni kezdek, ami megakad a torkomban.
Tudom, a fényben, mely árnyékokból jött létre
Azok a megtapasztalatlan napok széttörnek mind.
Szörnyen megterhelődöm alváskor,
Belezavarodok abba a tudatba, hogy nincs semmi, ami megmenthet.

Hirtelen kiürültem, álmodom
És bár álmaim összenyomnak
A hiba túl mély…
Ilyen hosszú idő után a könnyek túláradnak.

Nem tudom megfogni kinyújtott kezeidet… Mozdulataim szétszórtak, összeolvadnak.
Az eltűnő napokban a elsorvadást és a halált lehet megpillantani.
Ahogy a hangom elfogy, nem leszek képes többé hallani.

Te, aki ismered ezt a fájdalmat, hamarosan újra elülteted a palánták magjait.
Reménykedsz, hogy a virágok, melyek színt váltottak, kivirágzanak egyszer.
Te, aki ismered ezt a fájdalmat, remegés nélkül meg tudod öntözni őket.
A színes virágok, melyeket soha nem láttál, érted kiáltanak.

Te is a gépezet része vagy.

Fordította: El Diablo
By: Cherry

The GazettE – Kore de yokatta n’desu (Mert olyan jó volt, mint ez)




Mert olyan jó volt, mint ez…

Amióta találkoztam veled
Többet vagyok képes nevetni, mint korábban.
Megjegyeztem, hogy nem utáltak,
Főztem és mostam rád.
Ezért maradok veled.
Megpróbálom kihozni magamból a legjobbat.
Szeretlek.
Így szeretlek.
Tudatában leszel ennek valaha?
A viszonzatlan szerelmemnek…

Ne menj, maradj!
Melletted akarok lenni.
Egy kicsit, ez csodás.  Egy kicsit, ez csodás.
Nézz rám aggodalmadban, aggodalomban…
A mellkasom fájdalmasan húzódik.
Még… vajon tényleg használhatatlan vagyok?

A hangodat akarom hallani. Itt akarom hallani.
Bámulom a telefont, de nem csörög.
Találkozni akarok veled. De nem tudok. Várok. Hová menjek, hogy találkozhassunk?

Nekem kell… meg kell valamit tennem érted.

Mindig bátorítottál gyengés mosolyaiddal.

Jó így egy kicsit.
Egy emléked leszek én is.
És aztán… el leszek felejtve.
Nem fogok viszlát-ot mondani.
Úgy tűnik, már azelőtt sírni fogok.
De a végén nevetek majd és köszönetet mondok… viszlát, viszlát.
Viszonzatlan szerelmem…

Fordította: El Diablo
By: Cherry

The GazettE – Katherine in the trunk (Katherine a csomagtartóban)



Ne menekülj az önzőségedbe többé.
Szükséges nekem hízelegned?
Ne hagyj többé egyedül.
Valójában, csodálkozom is rajta, akarom, hogy hízelegj nekem.

Ne menekülj az önzőségedbe többé.
Ha végül sírsz is, én ott akarok lenni az oldaladon.
Nem vagyunk egyedül, már nem.
Én vagyok az egyetlen, aki mindent megenged neked, dacolok veled.

A langyos szél megremegteti a gyertyalángot.
Ha a fény kihuny, én is el akarok tűnni.
Hogy elrejtsem a bosszúságom, a karomban tartalak.
Lenyalogatod a könnyeimet.

Szerelmem… nincs szükségem semmire a csupasz szavakból.
Szerelmem… Szeretlek Katherine.
Jó lenne, ha maradnál.
Édesem… Jól vagyok, te vagy az egyetlen, aki ennyire hasonlít rám.
Szerelmem… Szükségem van rád.
Maradj velem.

Meggyógyítom a magányodat… langyos szellő
Meggyógyítom a magányodat… kékszemű Katherine.

Ne menekülj az önzőségedbe többé!
Miért fejeződöttbe azzal, hogy utálsz?
Miért nézel így rám és miért sikítasz?
Ezzel a szomorú hanggal…

A langyos szél megremegteti a gyertyalángot.
A fény kihunyt és abbahagytad az sikítást.
Megérintettelek gyengéden és a tested jött felém és lassan összeestél.

Szerelmem, jól vagyok, mert találkoztam veled.
Szerelmem, fáradt lehetsz, ma este az én ölemben alszol.
Jó éjt édesem, szeretlek Katherine, cirógatom a meleg arcocskádat.
Jó éjt édesem, nem felejtem azt a pillanatot, mielőtt lehunyod szemeidet.

A csomagtartóban a kékszemű Katherine.
Az autókürt felhangzik, nem voltak kétségeim, 
Magányos Katherine, aki hasonlít rám.
Én … foglak téged.

Fordította: El Diablo
By: Cherry

The GazettE – Kare uta (Átkozott költemény)




A vers a szívemben oly ostoba volt.
Nem találtam az értelmét.
Amikor hátra néztem semmi sem maradt ott mögötte.

Ahogy az idő múlik,
A dalom elhalványul, akár egy virág.
Elsorvadó dalomnak már nem kellene visszhangoznia.
Milyen átkozott költemény.

Keresem a múltat,
De teljesen különválik tőlem.
Azt gondoltam megértettem. Rég.
Miért fáj mégis?
A csengő hangja még felrémlik a füleimben.
Semmi sem változott azóta.
Meddig fog még visszhangozni még nekem?

Bár semmi sem változik,
Mégis többet várok mint ezelőtt.
Különös.
Fokozatosan távolodik,
Nem érem el.
Ez biztosan ugyanaz a magány, mi volt,
De mit is keresek?
Már nem tudom.
Mielőtt észrevettem volna, már eltávolodtam.
Felfogtam a saját erőtlenségemet,
Mikor visszanézek,
Teljesen elhallgattam.

Amikor szomorú vagyok, nem bírom elviselni,
Mint a túlcsorduló könnyeimet.
Dalomban nincs hazugság.
Mikor boldog vagyok, nem bírok beszélni.
Ha csak énekelni tudnék, akkor a dalom lenne a mosolyom költeménye.

Az erőszakos remegések folytatódnak.
A lélegzetem elakad.
Megdermedek,
Pont úgy, mint, amikor nem volt semmim.
Nem akarok visszatérni azokba a fagyos napokba.

Azok az álmok, melyek már kiskorom óta kergetnek
Lépések előre az időben, még egy lépés előre.
Támasztjuk egymást, együtt nevetünk.
Sírunk és megsebezzük egymást.
Gyere, sétáljunk együtt ugyanolyan színű álmainkban.

Az egyetlennek, aki megmutatta nekem, amikor a fájdalom elviselhetetlen volt,
Az egyetlennek, aki segített gyengeségemben és hitt mennem,
Csupán annyit mondok, félszeg szavakkal, amíg hangom el nem némul:
Itt akarok maradni, veled.

Amikor szomorú vagyok, nem bírom elviselni,
Mint a túlcsorduló könnyeimet.
Dalomban nincs hazugság.
Mikor boldog vagyok, nem bírok beszélni.
Ha csak énekelni tudnék, akkor a dalom lenne a mosolyom költeménye.

Fordította: El Diablo
By: Cherry

The GazettE – Juuyon Sai No Knife




Ah, a gyönyörű kék ég lelombozott ma újra.
Elnyomottnak érzem magam a szemét miatt.
Bosszús vagyok, és irritál engem ma megint.
Kérlek, menj. Kérlek, ne ölj meg többé.
Ah, a serdülőkor lendülete felgyorsít,
A világ nem törőik velem többé.
Belefáradtam, hogy tettessem a jó fiú szerepét.
Ezzel vége. Ami maradt engem reprezentál.

Emlékszem, amikor behunyom a szemeimet.
Fejem az aszfalton. Terjedő vörösség.
A tv-k lassan megtelnek az én nevemmel.

Szeretet és jóság az árulás előjátékai.
Ezért nem akarom. hogy szeressenek többé.
Próbálok valami láthatatlan és nemkívánatos anyag lenni.
Akkor talán nyugodtabb lennék, mint most.

Egy nyomott, ámbár gyönyörű délután,
Vörös szirének, bamba felnőttek.
Törvényesen gúzsba kötötték mindkét csuklómat.
Hidegen szétterjed.
Ha vigyázva hallgatom, akkor hallom a fiatal fájdalom sikolyát.
Éles ballada, ahogy az osztálytársak, a mozaikok mögött mondják a kamerába:
„Megcsinálta? Hihetetlen.”

Meggyógyultam azzal, hogy megsebeztem valakit.
Körülvéve huhogással egy új színpad felé tartok.
A cseresznyevirágok alig látszanak a szürke autóablakok között.
A tavasz kivirágzott a városban.
13 évvel később magamban, természetesen nevetek?
Talán találok valamit és képes leszek változni.
Szembeszállva a bűnnel még mindig élek.
A lehangoló, ámbár gyönyörű kék ég nem látszódik a börtönömből.

A letöltendő idő 13 év; még egy év és 4 hónap a szabadlábig…

Fordította: El diablo
By: Cherry

Yamato Nadeshiko shichi henge

Mi történik akkor, ha mondjuk van egy hatalmas ház, négy helyes fiú, egy gazdag asszony, akik fogadást kötnek., aminek az eredménye, egy horrorisztikus lány, tele fura dolgokkal? Ez aztán a kihívás. A négy fiú a ház asszonyának az unokahúgát kell átformálniuk, cserébe ingyen ott lakhatnak a hatalmas házba, viszont ha elbuknak a lakbér háromszorosát kell fizetniük  Na szerintetek sikerülni fog nekik, Sunako-chanből, egy úri hölgyet varázsolni? Nézzétek meg, és nevessetek. ^^. Szintén korhatáros anime. (16)
By: Cherry

Midori no hibi

Sziasztok!
Mindenki volt már szerelmes nem de? És tudjátok milyen nehéz elmondani az illetőnek, hogy mit érzel, és félsz a visszautasítástól, igaz? Akkor íme a Midori no hibi című anime.  Egy gazdag félénk középiskolás lány, aki beleszeret, egy szívtelennek tűnő, kegyetlen bandavezérbe. De mi történik, ha életed szerelmével ébredsz fel egyszer, mint a jobb kézfeje!? És itt kezdődik el érdekes és furcsa kalandjuk, melyben Seiji-kun beleszeret lassan  a lányba, mindez romantikával, humorral megfűszerezve. ^^ Ez is korhatáros (16)
By: Cherry

Látogatottság