Na ki kószál, még ilyenkor erre? Nem tudok aludni, kavarognak a gondolatok a fejemben. Általában emiatt nem alszok eleget. Ha ébren vagyok, vagy itthon segítek, esetleg itt frissítek, beszélgetek emberekkel, és nincs erőm időt szakítani, hogy elgondolkodjak pár dolgon. Néha elgondolkodom olyan kérdéseken, mi lett volna ha...? Tudom a múlton nem kéne rágódnom, inkább a jelennek élni, A jövőt nem érdemes tervezni, hiszen úgysem úgy fog alakulni, ahogy azt mi szeretnénk.
Max ahhoz nagyon meg kell küzdenünk, hogy teljesüljön. Az álmok, kemény munka árán születnek meg. Oh bocsánat rosszul fogalmaztam: Az álmok könnyen megszületnek, viszont kemény munka árán valósul csak meg. Igen ebből látni, hogy én is hibázom, hiszen ember vagyok, és az emberek cseppet sem tökéletesek. Még akkor sem, ha van aki azt hiszi magáról. Sosem értettem a rasszizmus lényegét, hiszen mivel lennénk különbek másoktól?! Hiszen mind emberek vagyunk, bár nincs két egyforma ember, ezzel nem vitatkozom. De akkor is! Bár vannak olyan dolgok, amire életünk során nem kapunk választ.
Visszatérve, a mi lett volna ha...? kérdésre. Ma pont azon kezdtem el gondolkodni, vajon most milyen lenne az életem, ha akkor nem teszek egy olyan lépést, ami teljesen megváltoztat mindent? Ha akkor nem ismerem meg azokat az embereket, akkor most mi lenne másabb, azon kívül, hogy a létezésükről se tudnék? Kellemetlen pillanatoktól, boldog percektől, szép és fájdalmas emlékektől szabadultam volna fel. Tehát jóról és a rosszról is lemaradtam volna egyaránt. De az élet ezzel jár. Sok minden múlt azon az öt percen... És ha lekésem? akkor mosz hol tartanék? Minden döntésünk más-más irányba vezet, viszont mind egy helyre, a jövő felé.
Kicsit most fura lehet ez így. Kb. az a kérdés játszódik le egyesek fejében: Mi bajom van?! Semmi az égvilágon, csak néha elgondolkodom ilyeneken. Azt hiszem, most ennyi elég lesz.
