The GazettE’ live in Zepp Nagoya

Fanservise:

A második encore alatt Kai megfogta Uruha fenekét.

Uruha odament Kai dobjaihoz, felvett egy ütőt, és koncentráló arckifejezéssel elkezdett dobolni.

Aoi és Uruha egymásra mutattak az egyik dal közben.

Vízi pisztoly harc:

Aoi a vízi puskájával Uruha hátát találta el, mire ő mosolygott, de próbált úgy állni, hogy mindenképpen megvédje a gitárját, miközben játszik. Amint Aoi letette a puskáját, Uruha felvette, és fenéken lőtte őt. De Aoi megpróbált a színpad másik részére futni, meglepően gyorsan, így Uruha Rukira célzott, de nem lőtt. Uruha Kaihoz ment, és lelőtte őt, de nem volt túl boldog.

Aoi a vízi pisztolyával Reitára célzott, így ő menekülni kezdett, és Aoi üldözte őt.

Aoi lelőtte Ruki hátát is.

Aoi a rajongók mellkasára is célzott.

Aoi Ruki csípőjéhez tette a vízi pisztolyát, mire ő meglepődve fordult meg.

MC:

A ’Ride with the rockers’ közben Reita: “Heii!!!”, a rajongók: “ehi!!” <— kétszer is, és amikor épp beszélt, azt kiabálták, hogy “RE-I-TA” és Reita pedig: “ehiii!!”

Ruki: “Talán süket lennék?” / Rajongók: “wooooooooooooooooooooii!!” / Ruki: “Remek!

Ruki: “Nagoya, mondtam már, hogy holnap is itt leszünk? Ki fogunk purcanni??”

A koncert általában:

A rajongók szerint Uruha mos

t kivételesen jó hangulatban volt.

Amikor Ruki kiment az encore-ra, ránézett Reitára, aki nevetésben tört ki.

Reita feldobta a basszusgitárát, és sikerült elkapnia.

Uruha túl erősen játszott az akusztikus gitárán, mire a rajongók nevettek.

Ruki állandóan felfelé húzogatta a nadrágját, és a rajongók meglepődve vették észre, hogy talán Ruki fogyott, mivel a nadrág túl nagy volt rá.

Ruki és Reita sokáig bámultak egymásra, mire Reita elnevette magát és zavarba jött, utána pedig Ruki is.

Úgy tűnt, hogy Aoi szülei is ott voltak, mivel a második encore alatt Aoi a kezei mögé rejtette az arcát, és amikor levette őket, az anyukája elkezdett nevetni.

Köszönet a theGazettEEurope-nak! =)

Apocalyptica – 2012. Július 28. Campus Fesztivál, debreceni koncert / beszámoló

Maga a helyszín, és maga a tény is meglepő volt, hogy az ismert finn zenekar ilyen hamar, újra ellátogat Magyarországra, méghozzá Debrecenben lép fel! Korábban már ellátogattak Budapestre, ahol a magyar közönségnek immár élőben is megmutatták, hogy a komolyzenét, és a heavy metal-t lehet úgy ötvözni, hogy igazán felrázza a közönséget, vagy éppen meghassa.

A koncert 22:20 perckor kezdődött, s habár hamar álltunk sorba a barátnőmmel (közvetlenül a Republic vége után), még is hamar megtelt a színpad előtti tér – szerencsére a második sorban leltünk helyet magunknak. Ugyan hátrébb már nem láttunk, de az izgatott kiáltásokból le lehetett szűrni, hogy még nagyon sokan a színpadköré gyűltek. Számukra még segítségként két hatalmas kivetítő mutatta az eseményeket. Amikor a magasított színpad alatt a közönség meglátta a bandatagokat, üdvrivalgásban tört ki: nem kis halláskárosodást okozva mindenkinek. Az első szám az ’On the rooftop with quasimodo’ volt, amelynél már minden koncertező teljesen átszellemülve bólogatta a ritmust, vagy a felcsendülő refrénnél wohoo-zott. Itt meg kell jegyeznem, hogy olyan hangosan sikoltoztak az emberek körülöttünk, hogy nem is hallottam, hogyan köszöntek, vagy mit mondtak utána. Ez már örök rejtély marad. Viszont, a tagok megpróbálkoztak egy-két magyar szóval, mint például a "köszönöm", a "kösziii", és a "Debrecsen" volt.

Perttu fekete nadrágban, fehér, magas gallérú ingben, és egy piros nyakkendőben jelent meg; míg Eicca a fekte, láncos csőnadrágban, és ugyancsak fekete atlétában; Paavo is fekete nadrág, fekete ing/pólóban; Mikko pedig ugyancsak fekete nadrágban, és pólóban jelent meg. A koncert közepe felé Pertturól lekerült először a nyakkendő, később az ing is, újabb wohoo-zásokra adva alkalmat. Mivel a fesztivál a Nagyerdőben került megrendezésre, ezért pár ezer/millió bogár is ellátogatott a koncertre, amelyet meg is említettek a tagok: miszerint, amikor múltkor voltak, akkor nem volt itt ennyi, és mondandójuk közben erősen hadonásztak maguk körül. A szerencsétlen rovarok pedig nem tudták, hova kerültek, mivel vagy csapódó hajakban, vagy röpködő veríték cseppekben, vagy füstmérgezésben, esetleg hirtelen felemelt csellókban szenderülhettek jobb létre.

A közönség igyekezett követni a banda fékezhetetlen ritmusát, ám sokszor lemaradt a tapssal, főképp az ’Int he hall of the mountain king’, a ’Grace’, a ’Seek and destroy’ és a ’The last hope’ közben, de az Apocalyptica (főleg Paavo) mindig gondoskodott arról, hogy hengerlő kiáltásokkal, arckifejezésekkel, és gesztikulálásokkal visszaterelje a koncertezőket a helyes ritmusba. Látványos produkciókban sem szenvedett hiányt senki, a tagok a fejük fölé emelték hangszereiket, és úgy játszottak tovább - Perttu a fogával is megtette ezt. Az elengedhetetlen hajrázás sem maradt el, és az egyik dal közben ugyancsak Perttu leült a színpad szélére, bolondozva a közönséggel. Ő mindig könnyeden, mi több, tréfálkozva játszott, de amikor az ő része következett, akkor mindig odatette magát.

Egyesek örömére fanservise-t is előadtak, egymás mögé állva riszálták magukat jobbra-balra. Igencsak vicces volt, s az is, hogy a vonójával fenekelte el egymást Eicca és Paavo. Mikko már a második számnál annyira verejtékezett, hogy azonnal megivott egy üveg ásványvizet, s a haja is csurom víz volt, de ezzel mit sem törődve püfölte a dobokat, és néha felhajította az ütőket – szerencsére elkapva azokat. Felcsendült többek között a ’Not strong enough’, a ’Life burns’ és az ’I don’t care’ is, amelyeket Tipe Johnson adott elő, akivel közönség együtt énekelt.

A koncert vége felé ráadásként még három számot adtak elő, azután „Hamarosan visszatérünk!” ígérettel köszöntek el mindenkitől. Még utoljára kaptak egy kitörően lelkes wohoo-t, amikor a színpad mögött látták őket elvonulni, és amikor leereszkedett a mindvégig a háttérben lógó albumborító vászna.