R.A.A.H.: 07/31/12

Riporter: Végre, a DIVISION hangfelvételei nemrég befejeződtek.

Ruki: Igen, múlt héten fejeztük be.

Riporter: A munka készen is van, és azt a benyomást kelti, hogy ezután minden akadály nélkül halad tovább, nemde?

Ruki: Mah, nagyjából igen. Ez azért van, mert nagyon sok bonyolult dal van ebben az albumban. Talán jobb lenne, ha úgy mondanám, hogy én tettem őket nehézzé. *nevet*

Riporter: Mellesleg, a múlt hónapban egy interjú során Kai azt mondta, hogy „ezúttal, mielőtt a felvétel elkezdődött, Ruki, a mérnők, és én átnéztük és megbeszéltük egymás között pár dolgot. Talán Rukinak nehezebb volt, mint nekem.”

Ruki: Ezúttal, sok zenét szereztünk, eléggé komplikált módon. Ezen nézőpont szerint, nagyon fontos volt az előkészületek egy bizonyos periódusa, még az elején lévő dob-felvételeké is. Általában, amikor dalokat alkotunk, nincs olyan dallam, ami a „megkapó dallamvonallá” alakul. Általában van melódia A és melódia B. Ebben az esetben, van melódia E is, így az egész ’ABCDEE’ lett.

Riporter: Számos újítás van ebben, igaz?

Ruki: Teljesen. Amikor épp csináltuk őket, bizonyos helyzeteknél mindig azt mondtuk, hogy „eh? Ezt most hova tegyük?”, és mindig át kellett vizsgálnunk mindent.

Riporter: Különös, amikor először azt mondtad, hogy „Én tettem őket nehézzé”, pedig ez az album az előző, TOXIC effektjeit is magában hordozza. Lehet, hogy ez egy elkerülhetetlen átmenetet képez így?

Ruki: Ah, ennél több ilyesféle nézőpont is lehet? Ki tudja.

Riporter: Akárhogy is, az előző munka, és a DIVISION közötti szakadék egészen kicsi a the GazettE történetében, nemde?

Ruki: Kétség kívül. Még sosem volt ilyen kis űr két album között *nevet*. Habár, mióta először azt vitattuk meg, hogy jobb lenne-e egy kisalbumot kiadni, vagy sem, azóta több ilyen alkalom is adódott.

Riporter: És aztán?

Ruki: Végül, egy olyan album után, mint a TOXIC, azon merengtünk, hogy miféle dalokat kellene magába foglalnia egy ilyen kislemeznek. Abban a pillanatban, egyetlen egy dalunk sem volt, amire azt mondtuk volna, hogy „határozottan ennek a dalnak kell lennie”. Először egy percig azt gondoltuk, hogy „nos, legyen egy mini albumunk?”, de amikor azt mondtuk, hogy „nem, csak nyűg lenne”, akkor inkább azon tűnődtünk, hogy „mi lenne, ha egyszerre kettőt is csinálnánk?”, és végül „miért nem szerzünk egy teljes albumot?”.

Riporter: Úgy tűnik, a vita tárgya teljesen átalakult. *nevet*

Ruki: Mindazonáltal, már a kezdetektől fogva sem volt bennem a kisalbum ötlete. Mert azt mondtuk, hogy ha még ki is adnánk egy kisalbumot, akkor már turnéznunk is kellene? A végén már úgy vélekedtünk, hogy „nem, ezt nem tudjuk megtenni”.

Riporter: Ha csak körbetekintünk, nagyon sok olyan banda van, amely egy kisalbum kiadása után egyszeri turnéra megy. A the GazettE számára nem volt éppen kedvező helyzet, hogy a képességetek legjavát kihozzátok magatokból, igaz?

Ruki: Akárhogy is, a TOXIC világát illetően már tökéletesítettük azt az előző turnéban. Szóval úgy gondoltam, hogy jobb lenne egy új albumot létrehozni, és megmutatni ennek a lényét. Még ha mellébeszélés is, ez volt egy praktikus űr.

Riporter: A döntés helyes volt, de mik voltak a körülmények?

Ruki: Hamar úgy határoztunk, hogy egy albumot adunk ki, de még ebben a fázisban, nem volt meg minden egyes dal. Nem is voltak olyan dalok, amelyekből kislemezt lehetett volna csinálni, és az album megalkotásában az első dalnál úgy éreztem, mintha megfojtanám magam. A kezdés előtt, úgy gondoltam, hogy valószínűleg nem tudom ezt megcsinálni, de az igazat megvallva, ez az én képzelgésem volt. *keserű nevetés*

Riporter: Ennek ellenére, szerintem egy bizonyos vízió szilárdult meg benned a kezdetektől fogva. Talán már az előző munka, a TOXIC interjújánál is megvolt ez, mivel valami olyasmit mondtál, hogy „meg akarom alkotni a következő munkánkat, amilyen hamar csak lehetséges”, igaz?

Ruki: Abban a pillanatban nem tudtam teljesen, hogy mit és hogyan akarok, de egy részem már úgy gondolkodott, hogy „Haladni akarok”.

Riporter: A motiváció talán maga az volt, hogy egy tökéletes helyzetben voltál, igaz?

Ruki: Igen. A felvételek után, a következő turné, a VENOMOUS CELL után ez az érzet még tovább növekedett.

Riporter: Szóval az az érzés, ami idáig vitt titeket az valójában az önelemzés volt?

Ruki: Valami ilyesmi, a TOXIC idejében olyan gondolatok voltak a fejemben, hogy nem voltam teljesen kész.

Riporter: A TOXIC befejezetlen? Hallgatóként, szinte csodálattal vagyok tele, hogy hogyan lett ilyen mérges.

Ruki: Nos, a dolog maga az, hogy összehasonlítsuk a munkánkat azzal, ami a lényem mélyén lakozik, aki azt mondja, hogy „Még több ilyet akartam csinálni..”. Emellett, amikor megalkottam, nem úgy gondoltam, hogy ez a legtökéletesebb. Azonban, amikor a turné kezdődött, nagyon sok olyan dolog volt, amelyet megvizsgálva megértettem.

Riporter: Értem, tehát művész telhetetlen lendülete megmutatta magát.

Ruki: Emiatt, úgy gondoltam, hogy ebbe az albumba olyan tartalmak kellenek, amelyek jobban felrázzák a másikat.

Riporter: Ezúttal, a cél azon fajtája fog felrázni mindenkit, hogy melyik aspektusát érintik – érthetően beszélek?

Ruki: Hogy is mondjam? Először is, a TOXIC-ban nem voltak extrém digitális elemek? Arra az időszakra gondolva, furcsán úgy gondoltam, hogy nem vagyok befejezetlen. Ezúttal át akarom vizsgálni ezt a dolgot még egyszer.

Riporter: Ez nagyon érdekes.

Ruki: Mielőtt hallanám, először is azt gondolnám, hogy „eh? A the GazettE ilyen digitális bandává alakult?” megint. *nevet* De ez nem így van. Alapjában véve, még jobban ki akartam fejleszteni a digitális elemek és a banda hangjának fúzióját, összehasonlítván az előző munkánkkal.

Riporter: A te esetedben, a hangot, amely gyakran a lényed mélye volt, te eljuttattad a bandához azért, hogy egy jó visszhangot találj bennük. Jó gondolatnak tűnik az, hogy a hangzáson ilyen eleven módon elmélkedsz ennél az albumnál is.

Ruki: Ha erről a jelentésről beszélünk, abban az időben, az a hang, ami bennem volt, nem volt egy a bandáéval, az igazat megvallva. Mert az első pozícióban, hacsak nincs meg bennem is, nem hallom meg a banda hangját. Azonban, amióta meg akartam változtatni azt a hangot, ami bennem volt, és harmonizálni akartam a banda hangjával, egymás után nagyon sok dilemma jött elő, és tétovaság, hogy most mihez kellene kezdenünk. Végül igazán egyfajta küzdelemmé vált. *nevet*

Riporter: Emellett, ha magát a ’digitális’ szót említjük, ez a szó különböző módokat fed le, még a különböző műfajok együttlétét is, mint az elektropop, vagy a hardcore techno. De Ruki, aki ezzel az albummal elővigyázatos volt, valójában ki is ő?

Ruki: Mindig azt mondják rólam, hogy ismétlődő vagyok. *nevet* Felfigyeltem arra, hogy a legújabb generáció körében Lady Gaga igen csak népszerű, ellentétben a komoly srácokkal, akiknek teljesen ellentétes céljaik vannak. Amiket én szeretek, és hallgatok, azoknak még csak dalszövege sincsen, ők csak olyan dalok, mintha „és itt… hol van a refrén?”. Gyakran hallgatom őket a koncertek előtt.

Riporter: Ha hallanák, akkor tudnának feltevéseket tenni.

Ruki: A headphones-zal hallgatva ezeket mindig megállapítom magamban a végén, hogy „aah, ez a rezonancia tökéletes”, azonban, ezt a rezonanciát elvárni a bandától a kezdetektől fogva lehetetlen.

Riporter: Mert a hangnak maga, az eredete lényegében teljesen más. Szerintem ez normális.

Ruki: Azonban, egy gondolat bukkant fel bennem: „valóságos-e, hogy valójában lehetetlen megalkotni?”. Meg kell mondjam, ha igazán meg akartam ezt csinálni, nem voltam rá képes. Szóval, ezúttal úgy gondoltam, hogy „minden, amit tehetek, az az, hogy most teszem”, és ez volt az első alkalommal.

KÖSZÖNET A theGazettE EUROPE-nak! =)

R.A.A.H.

Címkék

2012. július 31., kedd

The GazettE - Ibitsu Rádió verzió

Shoxx 234 - ruki interview part 1

Blood C

Látogatottság