Riporter:
Körülbelül 30 évvel ezelőtt, a digitális és az emberi (ember által
keltett) hang fúziója különböző formákat öltött, még a népzenében is, az
országon innen, és túl. Így a the GazettE most, együttesként, igyekszik olyan
dolgot létrehozni, amely radikálisan hagyományos méreteket ölt, nemde?
Ruki: Legalábbis úgy tudom,
hogy nincs sok olyan banda, amely az effajta hangzást használja. S ha már a
múltról beszélünk, nem volt akkor digitális rock? Nos, ez különbözik attól is.
Fantom hangforrásként [1] a heves rock rész nem szükséges, azt a pontot akarom
elérni, ahol a hang minősége tökéletes, és teljesen tiszta. Szeretnék egy
csekély részt adni ahhoz a hangzásfajtához, amely szegényesnek tűnik nekem.
Riporter: Az a fajta ember vagy,
aki sok minden után sóvárog, igaz, Ruki-kun? *nevet*
Ruki: Hogy érthetőbben
fejezzem ki magam, tegyük fel, hogy fogjuk a The Suicide Circus összképét, és
túlozzuk el. Ha össze kellene hasonlítanom őket, akkor úgy érzem, hogy a The
Suicide Circus mértéktartó.
Riporter: Ez fantasztikus!
Ruki: Még régebben, amikor
kiadtuk a Filth in the beauty-t, nem mindenki azon csodálkozott, hogy „eh? Kik
ezek?. Mondanom sem kell, még lesznek olyanok, mint a „kik ezek?” ezúttal is.
*nevet*
Riporter: Valami ilyesmit
mondtunk Kai-val a múlt hónapban is, de abban az időszakban érvek és ellenérvek
tűntek fel, nemde?
Ruki: igen, feltűntek.
Riporter: Ha már a Filth in the
beauty-ről beszélünk, volt egy egyszeri turné, de te előhoztad a gyilkos
hangnemedet a rendezvényszervezés terén is. Ezen tények szerint, meg tudjuk
jósolni azt, hogy amit a the GazettE most alapvetően tenni akar az az, hogy
meggyőzzön mindenkit.
Ruki: Mert mi nem térünk le
az útról. A Filth in the beauty-nál – ahol egy kis R&B-t használtunk -, és
ezúttal kettős irányba haladtunk, de azon banda vagyunk, amely semmiképpen sem
tér le az útról. Habár, az én esetemben, ez egy kemény-és-gyors szabály volt,
hogy ne használjunk olyan elemeket, hacsak nem hangeffektek. Még a banda
hangzása az oszlop, azt akarom, hogy készüljetek fel, mert a végletekig
különböző elemeket is belevettem. Persze, biztos vagyok benne, hogy az eredmény
„Hé! Ez jó!” lesz. *nevet*
Riporter: Te tényleg magabiztos
vagy, ez nem hétköznapi!
Ruki: Mit is mondhatnék? Ha
a többi tag nem állítana meg engem, lehetséges lenne, hogy túl messzire mennék.
Igazán szeretném.
Riporter: Ha már itt tartunk, ha
valami összezördülés történik, ki az a felelős ember, aki összetart titeket?
Ruki: Ah, senki sem
különösebben, inkább mi mindannyian. Legtöbbször, amikor a banda azt mondta,
hogy „Elég legyen!”, akkor épp túl akartam lépni stb. *keserű nevetés* de
ezekben a pillanatokban a banda megtette nekem azt a szívességet, hogy
leállított. Annak a hangnak, amelyről azt gondolom, hogy jó, és a banda
hangjának együttléte igazán nehéz.
Riporter: Szóval, hangminőség kutatás szempontjából: az új keverési eljárás
elkészítéséért külföldre mentél; néhány tag pedig a hangmérnökségre szakosodott
és megtettétek a szükséges tennivalókat.
Ruki: Mindenütt az első
dolog, ami jó volt, az a hangzás elkülönítése, mert fontos volt, hogy így
előjöjjön a hang tisztasága, aztán nagyon fontosnak véltük a hangterjedelmet. A
hangzáson belüli üres szünet alkotásán túl, egy háromdimenziós hatást akartam
létrehozni. Mah, még ha mondtam is, és még ha a felvételi szakasz lezárult, még
mindig nem tudom. Ameddig a keverési időnek vége nem lesz, nem igazán tudom,
hogy miféle hangzás lesz belőle.
Riporter: Szóval mondhatjuk azt,
hogy mostantól a munka fordulóponthoz érkezett, igaz?
Ruki: Teljesen, a felvételek
csak azzal vannak összefüggésben, hogy összetesszük mindenki jó felvételeit, és
ennyi. De a probléma is itt van. Ez annyira nehéz, hogy úgy tűnik, hogy
fejfájást is kaphatunk. *nevet*
Riporter: A felvételi
periódusban, történt veled olyan, hogy a többi tagnak szabtál határt vagy
hasonlók?
Ruki: Nem, nem történt meg.
Mert ezelőtt, mindegyik bandatag kellő fontosságot fektetett be a saját
ízlésébe, és annak mibenlétébe. De, ahogy előtte is mondtam, a felvételek
közben, a hangzás még mindig átmeneti. Innen kiindulva, előre megmondom a
többieknek, hogy megvan az esélye, hogy új, különböző hangzásokat is
tesztelhetnénk.
Riporter: Remek, most akkor az
ének felvételeiről szeretnélek kérdezni. Ebben az albumban, a hangsáv szerepére
és helyzetére vonatkozóan, velük miféle elképzelést alkalmaztál?
Ruki: Az attitűd sosem
változik, mindig ugyanaz marad. Azonban, ha módszer szerint osztályozunk,
mondjuk úgy, hogy két célt akartam megközelíteni. De ha részletesebb magyarázatot
kell adnom, a DIVISION úgy vált egy teljes albummá, hogy két kislemezt, két
különböző elképzelés szerint kapcsoltunk össze. Így vált ez a Limitált Kiadássá.
Riporter: Akkor mi a helyzet a
Szokásos Kiadással?
Ruki: A Szokásosként egy
CD-t készítettünk, amelyre az összes dalt együtt kevertük. Habár nemcsak a
hangzás, de a dalszöveg és az énekmód tekintetében, ezen az albumon két szín
keveredik össze.
Riporter: Ez csak a DIVISION-ről
szól, igaz? Ha objektíven kell értelmeznünk, helyes úgy gondolnunk, hogy a the
GazettE számára az első dolog – úgy, mint régen -, hogy a tettek mezejére
lépjen, ezért mindenki megalkotott egy olyan elképzelést a the GazettE-ről,
amely végül alapvetővé vált?
Ruki: Többé-kevésbé így van.
Talán ez több, mint az ’úgy, mint régen’, ha lehetséges, inkább a
nosztalgia érzetét kelti. Persze ez nem azt jelenti, hogy szándékosan olyat
csináltunk, ami hasonló a múlthoz. Ha már homályos dolgokról beszélünk,
mondhatjuk úgy, hogy csak olyan érzetűek ezek a dolgok, amelyeket „most” [2]
csinálunk. Bizonyára, mikor hallgatni fogjátok, s ha azt kell megmondanotok,
hogy a the GazettE-nél mi a tipikus, akkor szerintem azt mondhatjátok, hogy
„nem ez a tipikus?”, sok a dallamos rész és a tonális beszéd, összekeverve őket
a sötéttel. Mah, de a légkör hasonló a STACKED RUBBISH-hoz, vagy a DIM-hez.
Riporter: Kíváncsivá
tettél!
Ruki: A sorrendet említve,
ezúttal úgy valósítottuk meg, hogy az első dolog az „igazán tipikus rész” [3].
Az elejétől kezdve szükség volt az egyeztetésre. Természetesen én csináltam azt
a részt hamisíthatatlanul „tipikussá”, de most úgy érzem, hogy azokat,
amelyeket meg akartam tenni, akadálytalanul sikerült is. *nevet*
Riporter: Nehéz volt, nemde?
Most hadd kérdezzelek olyanról, amely érdekel téged, vagyis, hogy: a kegyetlen
megbeszélés arról, hogy augusztus végéig kell várni.
Ruki: Még mindig maradt
hátra egy-két dolog, így bőven lesz idő a teljes befejezésre. De ha majd
meghallgatod, szerintem azt fogod mondani, hogy „ah, ez valami ilyesmi!!!” És
ki tudja, talán megérted, hogy a the GazettE miért olyan, amilyen, amikor
szinte kettészakad.
Riporter: Annál az eseménynél,
mikor a kifejezésmódot kettéválasztod, amikor szóló énekesként adsz elő, mi
volt az alapvető dolog?
Ruki: A régebbiektől
különbözik a légkör, és a dalszöveg is. Ha megpróbáljuk ezt leírni, akkor
szerintem úgy éneklek, hogy az rezonanciákat kelt, azon a „tipikus” módon. Itt
nem csak azok a dalok vannak, amelyeket írtam, de olyanok is, amelyeket Uruha,
Aoi és Kai írt. Nos, így ők is nagyon elfoglaltak és idegesek voltak. *nevet*
Riporter: Csak néhány szóval: az
üvöltős részek nagyon kemények.
Ruki: Még ha azok is, nem
úgy érzem, hogy a sikoltás felé hajlanának.
Riporter: Tökéletes átmenetet
fedeztél fel.
Ruki: Még ha mostanában is
hard screamo-t [4] adtam elő, nem tudom megcsinálni. Szerintem egyenlőre elég lesz
az olyan daloknál, mint a PSYCHOPATH. *nevet*
Riporter: A bátor oldalad
bizonytalanná vált.
Ruki: Mah, ebben a
tekintetben létrehoztunk némi pozitivitást, amelyet meg fogunk mutatni… még
akkor is, ha az olyan dolgok, mint a dalszövegek, egyáltalán nem pozitívak.
Riporter: Egyáltalán nem
pozitívak, ez azt jelenti, hogy akkor negatívak?
Ruki: Pontosan. A
dalszövegekről szólva, mint mindig, a tartóoszlop az árnyék volt.
Feltételezvén, hogy a dallamos része az „árnyék legsötétebb része”, a hevesebb rész
az árnyék azon pontja lenne, amely felfelé tart. Az angol dalszövegek nagyon
fontos részletek, és sok olyan optimista elemet hozzáadtunk, mint a TOMORROW
NEVER DIES-ban. Mi több, az igazi, búskomor rész gyönyörű. A dalok képe és a
dallamos rész összességében viszonylag nyugodt, talán jobb, ha úgy írjuk le,
hogy tartalmaz néhány bús részletet.
Riporter: A légkör, és a
sötétség… úgy tűnik, hogy valahogy van néhány közös pontja a Chiju
dalszövegével.
Ruki: Ah, persze, lehet némi
kapcsolat a Chiju-val. Amikor megpróbálok szép dolgokat kifejezni, amelyekre
épp gondolok, hajlamos vagyok ez irány felé hajlani. Még ha szerintem valaki
láthatná azokat a dolgokat, amiket gyönyörűnek találok, valami olyasmit
mondana, hogy „ezzel a sráccal valami baj van?”. *keserű nevetés*
Riporter: Nincs veled semmi baj!
Első látásra, szerintem mondhatjuk azt, hogy groteszk, ugyanúgy, ahogy torz is,
s a the GazettE munkái mindig tele vannak esztétikai kifinomultsággal. Ez az,
amit egy hallgatónak jól kellene tudnia.
Ruki: Ha számba vesszük a
jelentését, a DIVISION-ben is ott van a the GazettE esztétikai érzéke. A
magában hordozott dalszöveggel nehéz volt, de a végén igazán megérte megírni
őket.
Riporter: Nagyon sok gondot
fordítottál a dalszövegekre, van ennek valami oka?
Ruki: Nincs, nem csak sok
időt szenteltem a dalszövegeknek, de sokat kellett dolgoznunk az oke
compozíción [5] is. Csak ezt nem tudtuk elérni.
Riporter: Ah, szóval erről van
szó? Nagyon rád jellemző, hogy a hangzás legkisebb részének is kellő fontosságot
szentelsz.
Ruki: Ez valami olyasmi
volt, amiről igazán törődtem. De rendkívül vicces volt sok különböző dologra
odafigyelni. Természetesen voltak idegesítő pillanatok is. Amikor a dallamot
hoztuk össze, teljesen rákoncentráltunk.
Riporter: A felvételek közben teljesen rákoncentráltunk, nem ez volt az
a szituáció, mikor már nem bírtad tovább?
Ruki: Nem, mi mindig alig
bírtuk tovább. Nem csak ennél az albumnál, hanem például még az előző három
kislemeznél is, ha nem tettük volna oda magunkat, nem lettünk volna képesek
arra, hogy jól csináljuk meg.
Riporter: Ebben az esetben, hogy
ez nehéz volt mind a testnek mind az elmének, miféle határokat szabtál?
Ruki: Az ilyen esetekben
aludtam egy kicsit.
Riporter: Megtörtént veled
valamikor, hogy túlhajtottad magad?
Ruki: Alkalmanként
észrevettem, hogy alvás nélkül túlhajtom magam, mert úgy tűnt, hogy nincs elég
idő, de ekkor minden rosszra fordult.
Riporter: Egyetértek.
Ruki: Mert általában, mikor
túl fáradt vagy, az elméd nem működik helyesen. Ezekben a helyzetekben – amikor
már értelmetlen a hajtás -, első lépésként „betervezem” az alvást, és a
következő nap, újra a legjobbat hozom ki magamból. Mah, de ha így mennek a
dolgok, nagyon hamar eléred a határaid. *nevet* Fontos az, hogy mindent
mértékkel tegyünk. Habozás nélkül, elmegyek és megnézek egy filmet, hogy
eltereljem a figyelmemet.. Néha csinálok ilyesmit.
Riporter: Ruki-kun, jól viseled
a be-, és kikapcsolódás közötti átmenetet?
Ruki: Nem igazán. Néha
megesik, hogy amikor dolgoznom kellene, akkor pihenek. Nemrég az is mesetett,
hogy miközben a dalszöveget írtam, mint egy diák, ledőltem az asztalra, és
elaludtam.
Riporter: A szívedet, lelkedet
beleadva hoztál létre egy új dolgot, addig a pontig teljesen kifárasztva a
tested és az elméd. Ebben a fázisban, szerinted melyek azok az álláspontok,
amelyeket átgondoltál a DIVISION megalkotása közben?
Ruki: Énekesként, a dolog éppen
az, hogy minden egyes leheletnyi szónak nagy fontosságot szenteltem? Voltak
olyan dalok, amelyekben megváltoztattam a kulcsszót a felvételek közben, még 30
percet is eltöltve azzal, hogy kifejezzek csak egy kifejezést, vagy szót.
Riporter: Ennek ellenére, az a
tény, hogy van egy banda, amely támogat téged, bíztató, nem igaz?
Ruki: Mert a végén ezt
mondták: „ha ez így jól van, akkor hadd maradjon így”. Ha valami egy jó munkává
vált, akkor könnyebb már a következőre gondolni. Azt mondják, hogy „ebben a
dalban nincs kifejezés, de nem számít, jobb, ha majd később kijavítjuk”.
Riporter: Ha már itt tartunk, a
meghallgatása előtt az album talán furcsának tűnhet, de amikor a koncerteken
nincs szünet a dalok között, mit fogsz tenni?
Ruki: Mah, a koncert, az
koncert, azt akarom, hogy a CD minőségi legyen, de mióta arra gondoltam, hogy
valójában ez hogyan fogja magát visszaadni, szóval először elkészülünk az
albummal, s azután kezdünk neki a turné előkészületeinek, így határoztunk.
Riporter: Nos, azt mondják, hogy
abban a fázisban, amelyben részletesen leellenőriztétek magatokat, és a keverés
része jóval megelőzte az illusztráció szakaszát. Ebben a tekintetben, Ruki, a
művészi érzékedből a maximumot próbáltad nyújtani, vagy nem így volt?
Ruki: A borító és a
könyvecske tekintetében, a Limitált Széria két CD-jéhez két, különböző képet
hoztunk létre. Az összképet figyelembe véve, minden számhoz különböző képet
adunk elő.
Riporter: Ez azt jelenti, hogy
olyan klippet forgattatok, amely – egy érthetőbb módon – minden oldalán
megmutatkozik?
Ruki: Nem csak erről van
szó, olyan képeket is hozzátettünk, amely a két oldal mindkét világát
összeköti. Ha más szavakkal kell kifejeznem magam: az SE (?) formáját és a
képeket dolgoztuk ki igazán. Még az analóg és a digitális világ átmeneténél is.
Riporter: Borzasztóan
megerőltető, igaz?
Ruki: Éppen ezért, a
Limitált Széria ára magas. Minden garast megér, és ha tudod, azt akarom, hogy
vedd meg a Limitált Szériát és hallgasd meg. A Szokásos Kiadásban, azért, mert
ez egy kislemez CD, a dalok elrendezése különbözik a Limitáltétól.
Riporter: Ezáltal, amikor
meghallgatod a Limitáltat és a Szokásosat, a végén leszűrődő benyomás különböző.
Ruki: Biztosan különbözni
fog. A tartalmat megkérdőjelezhetetlenül könnyebb megérteni a Limitáltban. Mind
az operatőrök és a tervezők most dolgoznak, és szenvednek, kétség kívül, amióta
csak azon cél érdekében csinálják, hogy túlszárnyalják a TOXIC-ot, a
hatás végül egy nagyon jó munka lesz.
Riporter: Abban az esetben, ha
valami megveszi a Limitáltat, van valami hozzáfűznivalód, hogy hogyan hallgassa
meg? Szeretném, ha mindenki felkészülne a kiadási dátum előtt.
Ruki: Ebben az esetben,
minden CD hangzása más és más. Azt szeretném, hogy amennyire csak lehetséges,
olyan helyzetben hallgassátok meg, amely megengedi, hogy teljesen megértsétek.
Riporter: Mondhatjuk úgy, hogy
ideális lenne fülhallgatóval hallgatni?
Ruki: Egy kiváló minőségi
hangszóróval lenne a legjobb, de nem hiszem, hogy ez olyasmi, ami mindenkinek
megvan, nemde? Szóval, a célom az volt, hogy olyan hangzást hozzak létre, amely
tisztán hallható még a számítógép hangszóróival is. Alapjában véve, olyan
helyzetben készítettük el ezeket, amely a legjobb hangzást éri el, és az sem
számít, hogy milyen körülmények között hallgatok őket. De örülnék, ha jó
minőségű hangszórókkal tudnátok meghallgatni. A fontos az, hogy nem leárazott
fülhallgatók legyenek a bevásárló helyekről.
Riporter: Mit gondolsz az olyan
újabb fülhallgatókról, amelyek 20.000 (57160 forint) yentől kezdődnek?
Ruki: Ez nem az ártól, vagy
bármi mástól függ, a legjobb inkább az lenne, ha olyan fülhallgatót
választanátok, amely a saját ízléseteknek megfelel. Nyilvánvalóan az olcsó
fülhallgatók nem a legjobbak, de ez nem azt jelenti, hogy a drágák a jók,
inkább a saját választásotokra bízom. Szerintem teljesen jó az is, hogy nem
ezeket a kicsi fülhallgatókat használjátok, hogy az album hangzását élvezzétek.
Riporter: Értem. De nekünk is
várnunk kell augusztus 29-éig, 100% bizonyossággal.
Ruki: A végén mindez úgy
tűnik, hogy a saját kielégítésemre szolgál. Amely egy jó hangzást eredményez.
Azonban, éppen emitt, azt akarom, hogy mindenki vágjon elégedett arcot,
mondván: „Rendben! Ez egy igazán király album!!” *nevet* Emiatt, a legjobbat
kihozva magamból akarom ezt befejezni, mialatt a többi taggal ütközök a
hátralévő munkálatok miatt. Nem fogjátok megbánni.
.jpg)
