R.A.A.H.: 06/29/12

The GazettE – Last Bouquet (Az utolsó csokor)

Hé, ahogy nézed a arc kifejezéseimet,

Tudsz találni olyan szavakat, melyek nem sértik meg az érzéseimet, ugye?

Az, hogy nem hittünk egymásban az…? A te hibád?

Az, hogy nem hittem benned az…? Az én hibám.

Mindig, amikor nevetek, az arcod olyan lehangolt lesz.

Ez azért van, mert én nevetek miközben a te szíved meg összetört? (Ez olyan…)

Ezért elfutok a szavaid elől újra.

A sebeidet mélyítem, amikor megfosztalak a saját helyedtől.

Nem vetted észre? Nem lehet.

Úgy tettél, mintha nem vetted volna észre. Próbáltam távol maradni tőled.

Hallom szavaidat, ahogy engem hívnak újra meg újra.

De én csak lehunyom a szemeimet és ismétlen azokat a csendes szavakat: Bocsáss meg!

Mindig, amikor utánam sóvárogsz (az utolsó csokor), a szívem kivetkőzik magából.

Próbálod keresni a megfelelő szavakat (az utolsó csokor), mert (úgy gondolod) ez az egyetlen hely számodra.

Mindig, amikor azt (azt mondod) szeretlek (az utolsó csokor), az érzéseim összezavarodnak.

Soha többé nem tudsz visszajönni erre a helyre (az utolsó csokor), ami életed értelmévé vált.

(Á!) Még mindig össze vagy zavarodva, de a kötelék (ami egybefűzött minket), már elszakadt.

(Mindig, amikor nevetek, az arcod olyan lehangolt lesz.)

(Mindig, amikor utánam sóvárogsz (az utolsó csokor), a szívem kivetkőzik magából.

Próbálod keresni a megfelelő szavakat (az utolsó csokor), mert (úgy gondolod) ez az egyetlen hely számodra.

Mindig, amikor azt (azt mondod) szeretlek (az utolsó csokor), az érzéseim összezavarodnak.)

Próbálsz hívni újra meg újra, a csengőhangod értem kiált, hogy hívjalak fel.

Újra és újra, újra és újra, felidézem az a felejthetetlen szenvedést, ami én voltam számodra.

Kérlek, ne zokogj újra és újra, mert nem tudtalak szeretni.

Újra és újra, újra és újra, Megtalálom magam azt kívánva, hogy ne szeress engem többé.

Szeretném, ha utálnál és kitörölnél az emlékeidből.

Szeretném, ha elfelejteném mindent rólam.

Ez a dal az utolsó virág, melyet neked adok, mely olyan jó, mint az utolsó szerelem.

Többet ér mindennél. Ebben a percben. Rájöttem milyen kegyetlen.

Fordította: El Diablo
By: Cherry

The GazettE - Kyoumu no Owari Hakozume no Mokushi

Ellenőrzött lélegzeteim árnyékokat húznak fel

Ahogy arckifejezésem egyre gyengül.

A bőr nem válik le erről az eltorzult arcról.

Csendes, erőszakos mozdulattal kitépem ezt az erkölcstelen köteléket.

Az igazságtól kiürült szemek megnyitják remegés nélküli szájukat.

Laalala　la　lala　la　la

Nem csinálok semmit, csak bámulom ezt a kis dobozt.

La　lala　la　lala　lala　la

A sötétség az aljáig süllyed.

Fájdalmasan elbájolt a kérdés: „Miért?”

Szemeim túláradtak, milyen vonzalomnak adok legközelebb életet?

A kivetített töredékre mutatok, hogy befogadjam, ami már a kezdetektől tudok.

Milyen célom legyen és mit kell továbbadnom?

Mitől ment meg az én céltalan lelkem?

La　lala　la　lala　la　la

Ebben a kis dobozkában

La　lala　la　lala　lala　la

A sötétség mélyebbre süllyed.

Fájdalmasan elbájolt a kérdés: „Miért?”

Szemeim túláradnak. Újra csak ismétlődik.

Fájdalmasan megigézett a magányosság.

Mit kellene látnom a szemeimmel, melyek elhomályosultak a keresésben?

Ezen a helyen, mely nehezebb, mint egy tiltott szó…

Fordította: El Diablo
By: Cherry

Black Rock Shooter

Két külön világ, az egyik fájdalom mentes, a másik pedig egy olyan hely, ahol harcolnak. Vajon melyik a jobb? Egyik se! A fájdalom mentes világban, egy id ő után eluralkodik rajtunk a másik világban küzdő énünk. De ki lesz az aki meg ment minket? Black Rcok Shooter. Barátok akik egy mást segítik, de egy másik világban, egymás ellen küzdenek. Szerintem ez egy nagyon jó anime, ajánlom mindenkinek. Főleg a csodás rajzolás technika miatt. Lenyűgöző anime. ^^ Igen korhatáros hmm.. (14)