Lassan másfél éve, hogy találkoztunk, te meg én.
Amint különböző vitáink támadtak, szétváltunk.
Az idő, amit együtt töltöttünk, egyre kevesebb lett.
Közös értékeink különbözővé váltak.
Az egyetlen, aki eltűntette a boldog mosolyodat, én voltam.
Elkezdtem elfelejteni azokat az érzéseket, melyek feléd irányulnak.
Végül, most, bár későn, óvakodom tőlük.
Mert mindig egyedül sírtál, nem?
Sajnálom, csak magányos érzéseket teremtettem.
Június 8.-ka van, ez a gyönyörű nap a te születésnapod.
El voltál ragadtatva egy kis darab gyümölcstortától, mint egy gyerek.
Úgy tűnt, úgy tűnt, úgy tűnt, minden tele van boldogsággal.
Még ha, még ha, még ha az évek nem is változnak.
Az egyetlen, aki összetörte nevető arcod, én voltam.
Meg akartalak érteni úgy, mint senki más.
A homokos parton, ahol együtt sétáltunk,
Csak egy pár lábnyom maradt.
A szíved oly közel volt, de most olyan messze van.
Elvesztettem a lélegzeted.
Az emlékek, melyek enyémek, csak szép emlékek.
Mikor emlékszek rájuk, sokkal több, mint boldogak.
Bár minderre csak későn emlékezem,
Nagyon örülök, hogy találkoztam veled.
Szeretnék visszatérni abba a nyárba, mikor veled voltam, azzal kit elvesztettem.
Nem tudok visszatérni abba a nyárba, mikor veled voltam, azzal kit elvesztettem
Fordította: El Diablo
By: Cherry
Fordította: El Diablo
By: Cherry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése