Elhatároztam, hogy nem bánok meg semmit.
Egy nő, egyedül a Tokió Állomáson, belefáradtam…
Nincs rá okom, hogy éljek.
Úgy gondoltam, hogy a boldog napok peregnek tovább örökké,
Itt van a hasamban egy kisbaba, aki rád hasonlít.
Olyan boldog voltam, nagyon boldog; de ismeretlen okok miatt nem tudtam abbahagyni a sírást.
Elszomorodsz emiatt?
Teher ez számodra?
Ezért hagytál magamra és tűntél el szó nélkül?
Tavasszal 17 éves lettem. Utáltam őt és az esküvői ruha a falon lóg.
Az utolsó futó pillantásom rólad, ahogyan elsétáltál, beleégett a retinámba és nem hagy békén.
„Belefáradtam abba, hogy szeresselek.” Ezt mondtad, és egy szó nélkül ott hagytál.
Tudod…milyen érzés volt egész idő alatt rád várni?
A fájdalom újra előbuggyan,
Ordítok, semmi sem változik, és én mindig magammal hurcolom az árnyékod.
Nem akarom, hogy a bébi, mely hamarosan megszületik, nehéz dolgokon menjen keresztül.
Sajnálom, nem tudlak megtartani, ahogy azt egy szerető anyának kellene.
A tavasz, amikor 17 éves voltam, mikor sírtam az emlékeimen, már tudom, hogy sosem tudok majd azokba a napokba visszatérni újra.
Valahol a szívem mélyén, kinyújtom a kezeimet.
Elszomorodsz emiatt?
Teher ez számodra?
Ezért hagytál magamra és tűntél el szó nélkül?
Az esküvői ruha ott lóg a falon…
Hol vagy most?
Jól megy sorod?
Boldog életed van?
Nem olyan vagy, mint voltál…
A kisbaba sírásával, még nem látom. Várok a tavaszra…
Fordította: El Diablo
By: Cherry
Fordította: El Diablo
By: Cherry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése