Ah, a gyönyörű kék ég lelombozott ma újra.
Elnyomottnak érzem magam a szemét miatt.
Bosszús vagyok, és irritál engem ma megint.
Kérlek, menj. Kérlek, ne ölj meg többé.
Ah, a serdülőkor lendülete felgyorsít,
A világ nem törőik velem többé.
Belefáradtam, hogy tettessem a jó fiú szerepét.
Ezzel vége. Ami maradt engem reprezentál.
Emlékszem, amikor behunyom a szemeimet.
Fejem az aszfalton. Terjedő vörösség.
A tv-k lassan megtelnek az én nevemmel.
Szeretet és jóság az árulás előjátékai.
Ezért nem akarom. hogy szeressenek többé.
Próbálok valami láthatatlan és nemkívánatos anyag lenni.
Akkor talán nyugodtabb lennék, mint most.
Egy nyomott, ámbár gyönyörű délután,
Vörös szirének, bamba felnőttek.
Törvényesen gúzsba kötötték mindkét csuklómat.
Hidegen szétterjed.
Ha vigyázva hallgatom, akkor hallom a fiatal fájdalom sikolyát.
Éles ballada, ahogy az osztálytársak, a mozaikok mögött mondják a kamerába:
„Megcsinálta? Hihetetlen.”
Meggyógyultam azzal, hogy megsebeztem valakit.
Körülvéve huhogással egy új színpad felé tartok.
A cseresznyevirágok alig látszanak a szürke autóablakok között.
A tavasz kivirágzott a városban.
13 évvel később magamban, természetesen nevetek?
Talán találok valamit és képes leszek változni.
Szembeszállva a bűnnel még mindig élek.
A lehangoló, ámbár gyönyörű kék ég nem látszódik a börtönömből.
A letöltendő idő 13 év; még egy év és 4 hónap a szabadlábig…
Fordította: El diablo
By: Cherry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése