A vers a szívemben oly ostoba volt.
Nem találtam az értelmét.
Amikor hátra néztem semmi sem maradt ott mögötte.
Ahogy az idő múlik,
A dalom elhalványul, akár egy virág.
Elsorvadó dalomnak már nem kellene visszhangoznia.
Milyen átkozott költemény.
Keresem a múltat,
De teljesen különválik tőlem.
Azt gondoltam megértettem. Rég.
Miért fáj mégis?
A csengő hangja még felrémlik a füleimben.
Semmi sem változott azóta.
Meddig fog még visszhangozni még nekem?
Bár semmi sem változik,
Mégis többet várok mint ezelőtt.
Különös.
Fokozatosan távolodik,
Nem érem el.
Ez biztosan ugyanaz a magány, mi volt,
De mit is keresek?
Már nem tudom.
Mielőtt észrevettem volna, már eltávolodtam.
Felfogtam a saját erőtlenségemet,
Mikor visszanézek,
Teljesen elhallgattam.
Amikor szomorú vagyok, nem bírom elviselni,
Mint a túlcsorduló könnyeimet.
Dalomban nincs hazugság.
Mikor boldog vagyok, nem bírok beszélni.
Ha csak énekelni tudnék, akkor a dalom lenne a mosolyom költeménye.
Az erőszakos remegések folytatódnak.
A lélegzetem elakad.
Megdermedek,
Pont úgy, mint, amikor nem volt semmim.
Nem akarok visszatérni azokba a fagyos napokba.
Azok az álmok, melyek már kiskorom óta kergetnek
Lépések előre az időben, még egy lépés előre.
Támasztjuk egymást, együtt nevetünk.
Sírunk és megsebezzük egymást.
Gyere, sétáljunk együtt ugyanolyan színű álmainkban.
Az egyetlennek, aki megmutatta nekem, amikor a fájdalom elviselhetetlen volt,
Az egyetlennek, aki segített gyengeségemben és hitt mennem,
Csupán annyit mondok, félszeg szavakkal, amíg hangom el nem némul:
Itt akarok maradni, veled.
Amikor szomorú vagyok, nem bírom elviselni,
Mint a túlcsorduló könnyeimet.
Dalomban nincs hazugság.
Mikor boldog vagyok, nem bírok beszélni.
Ha csak énekelni tudnék, akkor a dalom lenne a mosolyom költeménye.
Fordította: El Diablo
By: Cherry
Fordította: El Diablo
By: Cherry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése